Egy igazi jó hír!
Az Evangélium
Mit jelent az evangélium szó?
Ez a görög eredetű szó azt jelenti: jó hír, örömhír.
Jó hír? De kitől kaptuk, és miről szól?
Az evangélium egyfelől magától Jézustól származik, másfelől Jézusról szól, mert ő maga testesítette meg Isten üzenetét, szavát, igéjét:
"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige... Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött... Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott." (János 1:1,4,14)
Mi az üzenet lényege?
Pál apostol egyszer így emlékeztette az egyik gyülekezetet az evangéliumra (1 Korinthus 15:1-11; az egyes részek alatt néhány megjegyzés):
1Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 2Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké.
A keresztényeknek sem szabad elfelejteni, hogy hogyan lettek hívővé, és miért maradtak azok. Az evangélium az, ami által üdvözülnek, ezért kell hozzá ragaszkodniuk.
3Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. 4Eltemették, és -ugyancsak az Írások szerint- feltámadt a harmadik napon, 5és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Aztán megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül többen még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.
A jó hír Jézusról szól, aki helyettünk bűnhődve valóban meghalt, eltemették, és mégis feltámadt, él, és a tanítványai közül sokaknak megjelent. Mindez az Írások ősi próféciái szerint és Jézus saját ígéreteinek megfelelően történt.
9Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.
Mindezt sokan nem akarták elfogadni. Maga Saul is, akiből később Pál apostol lett, kezdetben üldözte a Jézusban hívőket. Jézus megjelent neki, de nem bosszút állt rajta, hanem megkegyelmezett neki, hiszen Jézus helyette is bűnhődött. Pál ettől kezdve Isten irgalmát hirdette. Így lett hívő Pál és a korinthusiak.
Kinek jó ez a hír?
Annak, aki tudja, hogy a Szent Isten előtt sem most, sem az ítélet napján nem tudna elszámolni a tetteivel, szavaival és a gondolataival. Nem bizonyos vallási előírásoknak való megfelelésről vagy nem megfelelésről van szó. Az Isten előtti helyzetünket kell felfognunk, és ebben Isten üzenete segít:
"Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (1Sámuel 16:7)
Tehát Isten azt is látja, amit más emberek elől több-kevesebb sikerrel el tudunk rejteni.
"... a gonoszságok mind belülről jönnek, és ezek teszik tisztátalanná az embert." (Márk 7:23)
Tehát hiába őrizzük a látszatot, a baj legbelül van. Nem akkor vagyunk bűnösök, amikor vétkezünk, hanem azért vétkezünk, mert bűnösök vagyunk.
"Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek. (Efézus 2:1)
Tehát nem neveletlenek vagy betegek vagyunk, hanem lelki-szellemi értelemben "halottak". A saját bűneink miatt vagyunk ebben a helyzetben, de van kiút:
"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csapjuk be... Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt..." ( 1János 1:8-10)
Ha magadban már belátod, hogy Isten előtt Te is ugyanolyan bűnös vagy, mint mindenki más, akkor Neked is jó hír, hogy Istentől mindenért bocsánatot lehet kérni, és hogy Isten meg akarja, és meg is tudja tisztítani lelkiismeretünket!
Honnan tudhatod, hogy a hír igaz?
Őszintén szólva, az a gondolatsor, hogy bűnösök vagyunk, büntetést érdemlünk, Isten mégis szeret minket, elküldi a Fiát, Jézust helyettünk bűnhődni, hogy aki benne hisz, annak megbocsáthasson -nos, mindez nem olyasmi, amire valaki egyszercsak magától rájön, vagy olyasmi, amit bármikor bárkinek elhiszünk.
Mivel Isten üzenetéről van szó, eleve nem is ember feladata, hogy egy másik embert meggyőzzön, hanem Istené. Amint Pál írta a kételkedő hívőknek:
"Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek nem emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék." (1Korinthus 2:4-5)
Tehát csak maga Isten győzhet meg minket minderről, más nem. Ő azonban sokféle úton-módon teszi ezt. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen vonz és szeret minket magához. Ha bizonyosságot akarsz afelől, hogy vajon tényleg van-e Isten, hogy Ő milyen, mit gondol Rólad, és hogy ez itt és most mit jelent a Számodra, akkor fordulj magához Istenhez! Őszintén, a saját szavaiddal mondd el Neki, mit gondolsz minderről, és kérd meg, hogy ha Ő tényleg van, győzzön meg Téged erről! Megnyugodhatsz, Isten Nálad is meg fogja találni ennek a módját. Nincs más feladatod, mint nyitott szívvel olvasni az Újszövetséget. Alig pár száz oldal, de amikor Isten megszólít rajta keresztül, akkor megérted, hogy miért is olvassák naponta emberek százmilliói.
Miért kell tudnod erről a hírről?
Azért, mert Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst: Téged és engem, mindnyájunkat. Isten egyfelől igazságos, és nem nézheti közönyösen, hogy mit csinálunk az Ő világában. Hiszen Nélküle élve Ellene élünk. Amikor Isten szent jelenlétét megérezzük, arra is ráébredünk, hogy mind vétkeztünk, s hogy Isten jogos büntetése várna ránk. És tetszik vagy sem, lesz egy nap, amikor mindenkinek el kell számolnia Előtte.
Isten azonban maga a Szeretet is, ezért nem akar minket büntetni. Inkább Jézusban emberré lett, hogy ő bűnhődjön helyettünk. Így igazságos is maradt (a bűn elnyerte büntetését) és szerető Teremtőnk is maradt (aki hisz, azaz bízik abban, hogy Isten Jézusért megbocsát neki, arra többé nem vár büntetés).
"De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! ... Hiszen kegyelemből van üdvösségetek, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki ne dicsekedjék. (Efézus 2:4-5, 8-9)
Tehát nem tehetünk semmit az üdvösségünkért, mert Isten már 2000 évvel ezelőtt mindent megtett. Ingyen ajándékát pedig csak elfogadni lehet, hiszen semmit sem adhatunk "cserébe" a Mindenhatónak.
De el tudod képzelni, hogy ezt az Isten személyesen is megismerheted? Hogy viszont lehet szeretni? Hogy a szeretete mindent meg tud változtatni? És hogy a szeretetét tovább is lehet adni másoknak? Amilyen az Istened, olyan az életed. Ha nincs Istened, az ugyanúgy meglátszik Rajtad, mint amikor a pénz, az alkohol, a szex, a vallásosság, a hivatásod vagy Te magad vagy az "istened". Meglátszik a döntéseiden, a jellemeden, a kapcsolataidon és a kezed munkáján. Egyszerűen akivel együtt élsz, az hat Rád. Ha Isten nincs jelen az életedben, akkor a hiánya formálja azt: a körülmények, tárgyak, dolgok vagy más emberek veszik át az Ő helyét. Ha pedig torz képed van Róla, amit képmutatóan vallásos, megtévesztett emberektől tanultál, az sem olyanná tesz, mint amilyenné Vele válhatnál. Nem mindegy tehát, hogy merre tartasz. Nem mindegy, hogy egyedül vagy, vagy Mindenható útitársad van. Ha az életedről és az örök sorsodról van szó, egyszerűen nincs fontosabb annál, mint hogy mit gondolsz Istenről, és hogy tudod-e, Ő mit gondol Rólad!
Istennél jobban senki sem ismer Téged, mégis feltétel nélkül szeret. Mindentől meg akar szabadítani, ami tönkretesz, és többet és jobbat akar Neked adni, mint képzelnéd. Mindent össze tud rakni az életedben, ami szétesett, és úgy mehetsz Hozzá, ahogy vagy. Az életénél is fontosabb voltál Neki, és ahány éves vagy, annyi éve várja, hogy úgy igazán megszólítsd.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. János evangéliuma 3:16-17
Forrás: Szalai András
A János 3,16-17 ige számomra is nagyon kedves. Valahányszor elhangzik istentiszteleten vagy bármilyen alkalomkor mély érzelmek törnek fel bennem. Még sem voltam képes felfogni mindeddig.
VálaszTörlésValóban nem jöttem rá sem magamtól, sem a segítségetekkel. Azt gondoltam, ha elfogadom, hogy Jézus Krisztus magára vette a bűneimet, ezzel igazolom bűnösségemet és a jövőben elkövetett bűnökre is felhatalmazást adok magamnak. Már pedig én úgy véltem, eddig is jó voltam, ezután meg egyenesen szent leszek.(Micsoda kevélység és gőg.) Egyenlőségjelet tettem a megtérés és a bűntelenség között, és az evangélium felemésztette a lelkemet. Amikor felfogtam SEMMIségemet, akkor ébredtem rá, hogy Isten így is szeret, nyugodtan elé állhatok.
Istenhez nem úgy kerülünk közelebb, hogy betartjuk a törvényeket, amire eredendően, emberi természetünknél fogva képtelenek vagyunk, hanem akkor, ha elfogadjuk Jézus Krisztus áldozatát. Ezt ésszel fel nem foghatjuk, (legalábbis nekem nem ment), de bízhatunk az Úristenben, mert Ő formál bennünket és megmutatja útjait, melyek nem a mi elgondolásaink szerint vannak.
Isten békéje töltse be a Ti szíveteket is!
Edit
Köszönjük Edit! Annyira hálás vagyok az Oázisért, hogy ismerhetlek Benneteket és láthatom Isten munkáját Bennetek! És izgatottan várom az újabb arcokat - már meg is jelent néhány - az alkalmakon, akik valószínű sok hasonló kétséggel kérdéssel jönnek majd és milyen jó lesz megosztani velük: "tudom, hogy most mire gondolsz/mit érzel".
VálaszTörlésÁbel
Nincsenek véletlenek!
VálaszTörlésMi keresztyének ezt már tudjuk.
Ezért meg sem lepett kedves Ábel, hogy pont ma ezt a témát elindítottad.
Egy szomorú „kötelességemnek” tettem eleget ma délelőtt.
Elkísértem utolsó útjára fiatal kori barátomat.
49 évet élt(?)
Nem hitte és nem félte Istent… Maga a szertartás is üres semmitmondó volt…(Isten nélkül)
Most valójában nem tudom, hogy miért is sajnálom Őt?
Azért mert eltűnt közülünk, vagy mert „aggódom” hogy a kárhozaté lett.
Valójában nem volt rossz ember. Nem ártott soha senkinek. Élt mint sokan mások… tette a dolgát… végezte kötelességét.
A legkevesebb és legtöbb amit tehetek érte, hogy imámban kérem az Urat, hogy vegye magához.
Bár attól tartok, hogy ez már késő!
Egy újabb szomorú történet. Viszont mindig Istené az utolsó szó, övé az ítélet, mi mindig csak a saját emberi szemszögünkből fogjuk látni az emberi életeket. De ismét egy történet, amely rámutat a hatalmas problémára ebben a világban és arra, hogy a megoldást se otthon, se a munkahelyen, se az iskolában és legfőképpen a tévében sem hallják. Nekünk kell a fenti cikk üzenetét megélnünk és eljuttatnunk mindazokhoz, akik szíve vágyakozik és nyitott a megoldásra.
VálaszTörlésÁldott napot Mindenkinek!
Ábel