2011. november 22., kedd

Közeledjetek Istenhez! De hogyan?

„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” Jakab 4,8

Azt mondja az Ige, hogy ha mi közelítünk Istenhez, akkor Ő is közelíteni fog hozzánk. Isten vár ránk. Nekünk is meg kell tenni a lépéseket, hogy Istennel jobb, közelebbi kapcsolatba kerüljünk. Ő sosem fog erőszakosan, tolakodóan az életünkbe jönni. Ő vár. Türelmes. Ha mi közelítünk hozzá, akkor Ő is közeledni fog. A lépést nekünk kell megtenni!
De hogyan?
  • Igeolvasással: Olvasnunk kell a Bibliát minden nap! Az Ige olyan, mint a kenyér. A lelki táplálékra ugyanúgy szükségünk van, mint a testire. A reggeli vagy esti áhítat olvasása nagyon jó. De nem feltétlenül kielégítő. Ha csak áhítatokat olvasunk, akkor olyan mintha minden nap csak gyorskaját ennénk. Szüksége van a szervezetünknek a rendes ételre is! Szükségünk van a napi Bibliaolvasásra, az azon való elmélkedésre! Nem elég átfutni az olvasó kalauzok által kijelölt igerészt, hanem tanulmányozni kell azt (miről szól a történet, kik a szereplők, milyenek körülmények, mit jelent az életemre nézve az a rész, stb.). Ha az embernek van ideje, akkor érdemes Biblia-magyarázatokat is megnézni.
  • Imával: Mindenkor minden helyzetben, akkor is ha úgy érzed, hogy nem megy! Az ima nem más, mint beszélgetés Istennel, vele való bizalmi kapcsolat. (bővebben: http://oaziskozosseg.blogspot.com/2011/06/ima-az-istennel-valo-szuntelen.html) Beszélgethetsz Vele otthon a szobában, a templomban, a villamoson, a buszon; lehetsz egyedül vagy másokkal. „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jakab 5,13-16
  • Közösségbe járással: Az ember életében meghatározó az, hogy milyen közösségbe jár, milyen csoporthoz tartozik. A hívők, keresők életében ilyen fontos közösség a gyülekezet. A gyülekezet nem más, mint  az a „család”, ahol szeretettel várnak  mindenkit.  A gyülekezet sokkal több, mint egy vasárnap délelőtti/ifi/ének csoport/idősek klubja program. Gyülekezetbe járni nagyon jó! A gyülekezet egy közösség, ahol mint egy jó családban, otthon érzed magad, miközben Istenről hallasz, tanulsz és megtapasztalod az Ő jóságát és közelségét. A Bibliát is jobban megismerjük és így könnyebb a mindennapokban helytállni. A gyülekezetben bátorítást, vigasztalást kapunk, egymás mellett állunk jóban, rosszban. Közösségbe, azaz gyülekezetbe járni kell! Felmerülhet a kérdés, hogy elegendő-e a rétegalkalmakra (ifi, délutáni alkalom, énekkar, dicsőítő csoport, idősek délelőttje, stb.) eljárni. Nem, nem elegendő. Miért kell elmenni a vasárnap délelőtti istentiszteletre, ha már valamelyik csoportba járunk a gyülin belül? Fontos, hogy megismerjük azokat az embereket, akik szintén a gyülekezet tagjai, Isten félik, keresik. Egységben az erő – hallottam valahol.  És tényleg. Legyünk egységben Istennel és a többi hívővel! Pál a következőket írja a gyülekezettel kapcsolatban:  „… ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok… Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Korinthus 12:25-27) Watchman Nee azt mondja: „Egyedül nem tudom hatékonyan szolgálni az Urat, és ő nem fog megkímélni semmilyen fájdalomtól, amin keresztül ezt megtaníthatja nekem. Ő véget fog vetni dolgoknak, megengedi, hogy ajtók bezáruljanak, és hagyja, hogy addig menjek fejjel a falnak, amíg rá nem jövök, hogy szükségem van a test segítségére éppúgy, mint az Úr segítségére.” „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Máté 6, 33
  • Szolgálattal: "Szolgáljatok az Úrnak örömmel" Zsoltár 100,2 A Bibliában nem is egy helyen találunk erre biztatást! Keressük azt, hogy Isten hol akar bennünket látni, hol tudunk róla beszélni, rámutatni! 


2011. november 8., kedd

Próba nélkül nincs helytállás

"Boldog ember az, aki a kísértésben megáll." (Jakab 1, 12)

Az apostol boldognak mondja azt, akit a lelki tusakodás nem tesz erőtelenné és nem buktat el. Ne sajnálkozz azon a testvéren, akire nehézségek zúdulnak. Ellenkezőleg, tartsd boldognak, ha kitart. Ha valaki megáll a kísértésben, előrehalad a dicsőség felé. Aki helyes kapcsolatban van az Úrral, az a legsúlyosabb helyzetben sem kételkedik benne, nem inog meg szeretetében. A veszély abban rejlik, ha az ember, bár a kegyelem a mélységek fölött hordozza, a maga hitét erősnek tartja, a gonosz hatalmát pedig lebecsüli. Isten ilyenkor megvonhatja áldásának áramlását. Félelmetes hatalommal mozdulnak meg a sötét hajlamok és ösztönök, amikről azt gondoltuk, hogy már végleg legyőztük őket. Itt kell eldőlni, ki lesz a győztes: Krisztus vagy a Sátán? Sokan „örömmel" fogadják az Igét, de ha szenvedések és üldözések támadnak, visszarettennek. Ügyesen kikerülik a nehézségeket, vagy pedig elkeserednek. - Ne fuss el soha ebből az iskolából, hanem tarts ki! Ha nehezen elviselhető embert tesznek melléd, maradj csendben. Jézus mindvégig hordozta Júdást. Atyja akarata volt, hogy elhordozza ezt a próbát és elszenvedje környezetében ezt a hamis, belsőleg idegen, ellenséges indulatú embert napról napra.
Mi olyan gyorsan lerázzuk magunkról a kellemetlen terhet. Vannak fontos, sőt kritikus helyzetek, ahol minden kockán forog: vagy megállunk, vagy csődöt mondunk és akkor gyorsan vissza is esünk. Sok felébredt lélek a pénz zátonyán szenved hajótörést. Vonzza a nyereségvágy, a pénzéhség s azáltal, hogy gazdag akar lenni, eltévelyedik a hittől és saját magának is sok fájdalmat okoz. Aki már megízlelte az Úr jóságát, nem lesz többé boldog nélküle. A tövis mindig benne marad. - A családalapítás is már sok fiatalnak lett szomorú fordulóponttá. A földiekért való gondok háttérbe szorították a lelki életet vagy talán meg is fojtották azt. Egyedül a jólét fontos. - Van, akit a becsvágy, a világ részéről kapott tisztelet ejt csapdába. Esetleg eredményes a lelki munkában, elismerik és dicsérik őt a hívő körökben, elbizakodik és végül is szégyenbe, bűnbe esik. - A rejtett becsvágy is méreg, ha nem győzzük le magunkban, hanem tápláljuk, szerepelni akarunk, fontoskodunk és szeretnénk, ha felfigyelnének ránk. Ilyenkor sok irigység támad, ellenségeskedés és gyűlölködő, keserű lelkület lesz úrrá. Boldog az az ember, aki a kísértésben megáll!

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből