"Hisszük?" vagy tudjuk? :)

A Sátán ifjú munkatársát igyekszik betanítani, átadni neki az ördögi fortélyokat, megismertetni vele a pokol működését. Miután az általános tudnivalókat ismerteti, és meggyőződik róla, hogy az ifjú ördög elsajátította az alapvető ördögi képességeket, rátér a gyakorlati részre. Belépnek a pokoli városba, végeláthatatlan girbe-görbe utcák sora tárulkozik az ifjú 'tanítvány' szeme elé. Hatalmas beton-épületek egymásutánja. "Minden házban egy fajta bűnös van". Hogy csillapodjon a kisördög kíváncsisága, a Sátán bevezeti néhány helyre.
"Ebben a házban a bankárok vannak. Azzal töltik az örökkévalóságot, hogy adnak-vesznek, de mivel nincsen semmi, amit eladhatnának, árúba bocsájtják egymás testét." A kisördög sűrű bólogatás közepette tudomásul veszi a tényt.
"Ebben a házban csak politikusok vannak, de mivel rajtuk kívül senki más nincsen velük, egymáson kell uralkodniuk az idők végezetéig." Be is tekint a kisördög, és döbbenten látja, hogy most épp a magyaroké a soros elnökség.
"Ebben a házban pedig a diktátorok vannak. Folyamatosan háborúznak egymással." A kis ördög benéz, és lát egy komplett Don-kanyart, és valóban, Hitler beszédet mond, Sztálin vörös zászlót lenget. Tankok és repülőgépek zaja hallik.
A Sátán már befejezte mondandóját de a kisördög meglát egy ajtót, amin a következő felirat található: "TOP SECRET". A kisördög nem bír magával és hangosan felkiált, "Itt meg mi a pokol van?". Mire a Sátán dühösen: "Shhhhh! Itt azok vannak, akik azt hiszik, hogy ez a mennyország!".
Forrás: ujragondolo.blog.hu

Evangélium - amiért vagyunk

Egy igazi jó hír!

Az Evangélium

Mit jelent az evangélium szó?

Ez a görög eredetű szó azt jelenti: jó hír, örömhír.

Jó hír? De kitől kaptuk, és miről szól?

Az evangélium egyfelől magától Jézustól származik, másfelől Jézusról szól, mert ő maga testesítette meg Isten üzenetét, szavát, igéjét:

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige... Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött... Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott." (János 1:1,4,14)

Mi az üzenet lényege?

Pál apostol egyszer így emlékeztette az egyik gyülekezetet az evangéliumra (1 Korinthus 15:1-11; az egyes részek alatt néhány megjegyzés):

¹Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. ²Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké.

A keresztényeknek sem szabad elfelejteni, hogy hogyan lettek hívővé, és miért maradtak azok. Az evangélium az, ami által üdvözülnek, ezért kell hozzá ragaszkodniuk.

³Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. ⁴Eltemették, és -ugyancsak az Írások szerint- feltámadt a harmadik napon, ⁵és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. ⁶Aztán megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül többen még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. ⁷Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. ⁸Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.

A jó hír Jézusról szól, aki helyettünk bűnhődve valóban meghalt, eltemették, és mégis feltámadt, él, és a tanítványai közül sokaknak megjelent. Mindez az Írások ősi próféciái szerint és Jézus saját ígéreteinek megfelelően történt.

⁹Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. ¹⁰De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. ¹¹Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.

Mindezt sokan nem akarták elfogadni. Maga Saul is, akiből később Pál apostol lett, kezdetben üldözte a Jézusban hívőket. Jézus megjelent neki, de nem bosszút állt rajta, hanem megkegyelmezett neki, hiszen Jézus helyette is bűnhődött. Pál ettől kezdve Isten irgalmát hirdette. Így lett hívő Pál és a korinthusiak.

Kinek jó ez a hír?

Annak, aki tudja, hogy a Szent Isten előtt sem most, sem az ítélet napján nem tudna elszámolni a tetteivel, szavaival és a gondolataival. Nem bizonyos vallási előírásoknak való megfelelésről vagy nem megfelelésről van szó. Az Isten előtti helyzetünket kell felfognunk, és ebben Isten üzenete segít:

"Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (1Sámuel 16:7)

Tehát Isten azt is látja, amit más emberek elől több-kevesebb sikerrel el tudunk rejteni.

"... a gonoszságok mind belülről jönnek, és ezek teszik tisztátalanná az embert." (Márk 7:23)

Tehát hiába őrizzük a látszatot, a baj legbelül van. Nem akkor vagyunk bűnösök, amikor vétkezünk, hanem azért vétkezünk, mert bűnösök vagyunk.

"Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek. (Efézus 2:1)

Tehát nem neveletlenek vagy betegek vagyunk, hanem lelki-szellemi értelemben "halottak". A saját bűneink miatt vagyunk ebben a helyzetben, de van kiút:

"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csapjuk be... Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt..." ( 1János 1:8-10)

Ha magadban már belátod, hogy Isten előtt Te is ugyanolyan bűnös vagy, mint mindenki más, akkor Neked is jó hír, hogy Istentől mindenért bocsánatot lehet kérni, és hogy Isten meg akarja, és meg is tudja tisztítani lelkiismeretünket!

Honnan tudhatod, hogy a hír igaz?

Őszintén szólva, az a gondolatsor, hogy bűnösök vagyunk, büntetést érdemlünk, Isten mégis szeret minket, elküldi a Fiát, Jézust helyettünk bűnhődni, hogy aki benne hisz, annak megbocsáthasson -nos, mindez nem olyasmi, amire valaki egyszercsak magától rájön, vagy olyasmi, amit bármikor bárkinek elhiszünk.

Mivel Isten üzenetéről van szó, eleve nem is ember feladata, hogy egy másik embert meggyőzzön, hanem Istené. Amint Pál írta a kételkedő hívőknek:

"Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek  nem emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék." (1Korinthus 2:4-5)

Tehát csak maga Isten győzhet meg minket minderről, más nem. Ő azonban sokféle úton-módon teszi ezt. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen vonz és szeret minket magához. Ha bizonyosságot akarsz afelől, hogy vajon tényleg van-e Isten, hogy Ő milyen, mit gondol Rólad, és hogy ez itt és most mit jelent a Számodra, akkor fordulj magához Istenhez! Őszintén, a saját szavaiddal mondd el Neki, mit gondolsz minderről, és kérd meg, hogy ha Ő tényleg van, győzzön meg Téged erről! Megnyugodhatsz, Isten Nálad is meg fogja találni ennek a módját. Nincs más feladatod, mint nyitott szívvel olvasni az Újszövetséget. Alig pár száz oldal, de amikor Isten megszólít rajta keresztül, akkor megérted, hogy miért is olvassák naponta emberek százmilliói.

Miért kell tudnod erről a hírről?

Azért, mert Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst: Téged és engem, mindnyájunkat. Isten egyfelől igazságos, és nem nézheti közönyösen, hogy mit csinálunk az Ő világában. Hiszen Nélküle élve Ellene élünk. Amikor Isten szent jelenlétét megérezzük, arra is ráébredünk, hogy mind vétkeztünk, s hogy Isten jogos büntetése várna ránk. És tetszik vagy sem, lesz egy nap, amikor mindenkinek el kell számolnia Előtte.

Isten azonban maga a Szeretet is, ezért nem akar minket büntetni. Inkább Jézusban emberré lett, hogy ő bűnhődjön helyettünk. Így igazságos is maradt (a bűn elnyerte büntetését) és szerető Teremtőnk is maradt  (aki hisz, azaz bízik abban, hogy Isten Jézusért megbocsát neki, arra többé nem vár büntetés).

"De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! ... Hiszen kegyelemből van üdvösségetek, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki ne dicsekedjék. (Efézus 2:4-5, 8-9)

Tehát nem tehetünk semmit az üdvösségünkért, mert Isten már 2000 évvel ezelőtt mindent megtett. Ingyen ajándékát pedig csak elfogadni lehet, hiszen semmit sem adhatunk "cserébe" a Mindenhatónak.

De el tudod képzelni, hogy ezt az Isten személyesen is megismerheted? Hogy viszont lehet szeretni? Hogy a szeretete mindent meg tud változtatni? És hogy a szeretetét tovább is lehet adni másoknak? Amilyen az Istened, olyan az életed. Ha nincs Istened, az ugyanúgy meglátszik Rajtad, mint amikor a pénz, az alkohol, a szex, a vallásosság, a hivatásod vagy Te magad vagy az "istened". Meglátszik a döntéseiden, a jellemeden, a kapcsolataidon és a kezed munkáján. Egyszerűen akivel együtt élsz, az hat Rád. Ha Isten nincs jelen az életedben, akkor a hiánya formálja azt: a körülmények, tárgyak, dolgok vagy más emberek veszik át az Ő helyét. Ha pedig torz képed van Róla, amit képmutatóan vallásos, megtévesztett emberektől tanultál, az sem olyanná tesz, mint amilyenné Vele válhatnál. Nem mindegy tehát, hogy merre tartasz. Nem mindegy, hogy egyedül vagy, vagy Mindenható útitársad van. Ha az életedről és az örök sorsodról van szó, egyszerűen nincs fontosabb annál, mint hogy mit gondolsz Istenről, és hogy tudod-e, Ő mit gondol Rólad!

Istennél jobban senki sem ismer Téged, mégis feltétel nélkül szeret. Mindentől meg akar szabadítani, ami tönkretesz, és többet és jobbat akar Neked adni, mint képzelnéd. Mindent össze tud rakni az életedben, ami szétesett, és úgy mehetsz Hozzá, ahogy vagy. Az életénél is fontosabb voltál Neki, és ahány éves vagy, annyi éve várja, hogy úgy igazán megszólítsd.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. János evangéliuma 3:16-17

Forrás: Szalai András

Végre!

Végre sikerült megoldani a komment-olvasás problémáját. Amint látjátok a fejléc alatt megjelenik a 7 legújabb bejegyzés.
Így újból feléledhetnek a lenti témák is, ha valaki azokhoz szeretne írni, mindenki tudja majd követni. Illetve jöhetnek az újabb témák bátran.
Happy blogging! :)

Jó és rossz napok

Olyan jó, hogy Istennek még mindig van terve és megtanítanivalója számunkra:

http://www.golgota.tv/?p=23681

Ha mi maradnánk is ott, ahol vagyunk, úgy, ahogy vagyunk, Isten viszont elősegíti a növekedést, a megszentelődést, hiszen neki ez a célja velünk. Sokszor dobálózunk ezekkel a kifejezésekkel: növekedés, formálódás. És elfelejtjük, mekkora súlyuk van ezeknek, mik vannak ezek mögött a szavak mögött. Ha csak arra gondolunk, hogy mit művel egy fazekas egy agyagedénnyel, ahogy gyönyörű formát ad neki...hát nem szívesen lennénk a helyébe. A formálódás fájdalmas dolog. Úgy is mondhatnánk, hogy kényelmetlen és zavaró. De szükséges és Istennek célja van ezzel is. Ezeket a reménytelen, keserű, lehangolt érzéseket és napokat is át kell élnünk. És mindenkinek, Isten minden gyermekének vannak ilyen periódusai. Ekkor találkozunk a mi gyengeségünkkel, a hitünk kicsinységével és a bűneink végtelenségével. Isten viszont már nem a bűneink szerint bánik velünk - mindazokkal, akik hiszünk Jézusban, kértük és elfogadtuk a bűnbocsánatot. Ezek után a periódusok után Isten szeretete betölt, hisz megláttatja velem, hogy annak ellenére, hogy most még jobban bűnösnek látom magam,még jobban reménytelen eset vagyok, az életem egy nagy káosz, ő ennek ellenére elfogad, szeret, értem mindent megtesz/megtett. A Sofóniás könyvének 3.17. versében azt olvassuk, hogy Isten értem/miattam/nekem énekel. Isten? Nekem énekel? Fakadtatok már énekre valaki miatt? Gyerek? Szerelem? Egy csodálatos érzés? Azt hiszem nem lehet fokozni az odaadást, ha valaki valóban elkezd énekelni valakinek, mert annyira odavan érte...Hát Isten így van veled, velem. Ez legyen az identitásunk: Isten szeretett gyermekei legyünk.

Jób is az volt. Isten nem szerette kevésbé, mikor gazdag volt és mindene megvolt emberileg nézve és utána sem, mikor még az egészségét is elvette, hogy az egész testét hólyagok borították – minden lélegzet fájdalmas lehetett. A tökéletes szenvedés. Mikor arról beszéltünk, hogy miért is kerülhetett Jób könyve a Bibliába, akkor azt is megemlítettük, hogy ami Jóbbal történt egy emberi életöltő alatt, az kb. mindenfajta szenvedést űberelt. Mindannyiunkat érnek tragédiák, de én még ennyi sok rosszat egy embertől sem hallottam vagy olvastam. Isten felhasználta Jób életét, hogy megtanítson valamit, amit Jób maga is megtanult és mi is megtanulhatunk – ha bölcsek vagyunk, akkor az ő kárából, és nem kell nekünk is mindezt megélnünk ehhez. (bár ha a saját bőrén tapasztalja az ember ugyanezt kicsiben, talán jobban megmarad – Isten tudja, hogy mikor mit kell felhasználnia számunkra, hogy megtanuljuk a leckénk). Szóval Jób története mindenképpen arra tanít, hogy a felszínnél mélyebbre kell ásni. Jób nem csak sikeres ember volt, de istenfélő is, egy lelki vezető, egy jó ember. Viszont ha leülnénk beszélgetni vele a történések előtt és után, lehet, hogy nagyon más benyomásunk lenne. Isten egy olyan emberen keresztül mutatott rá egy fájó pontra az emberiség történetében, akinek aztán igazán nem volt sok takargatnivalója. Ez a fájó pont a bűn. Nem áll szándékomban beállni Jób irigy és bölcstelen tanácsadóinak a sorába, akik feszt azzal vették körbe Jóbot, hogy bűnt követett el biztos és Isten ezért bünteti. Ha valakivel rossz dolgok történnek, akkor nem szabad azt a következtetést levonni, hogy Isten biztos bünteti valamiért (pedig olyan sokszor ez lenne az első gondolatunk emberileg gondolkodva).

Isten sokkal mélyebbre szeretne ásni, mint ahogy az emberi törvények működnek: ha rosszat tettél, rossz vagy, bűnhődj. Isten tudja, hogy nem a tüneteket kell kezelni, hanem a problémák gyökerét kell megtalálni és megoldani. És ez az ember szívénél található, nem a tetteinknél, körülményeinknél. Isten mélyre ás és azt a problémát kezeli, ami a legnagyobb szégyenünk és a legfájóbb pontja az emberiségnek és személyesen a mi életünknek is: eredendően, természetünknél fogva bűnösök vagyunk. Ez nem egy rossz tett/vétek, amit elkövetünk, hanem inkább egy vírushoz hasonlítható, amit mindenki automatikusan örököl. Látjuk magunkon is és látjuk embertársainkon is: semmi sem elég jó nekünk, mindig találunk valamit, amire haragudni tudunk, ami miatt kiakadunk, panaszkodunk és folyton folyvást a nap valamelyik pontján „elszúrjuk”. Van egy végtelen vágy, hajtó erő bennünk a rosszra. Sok minden jó is van bennünk, de ez a bűnös motiváció képes mindent megfertőzni és egyik napról a másikra már semmi sem jó. Mi már tudjuk mi a megoldás. Nekünk már megbocsátottak. Mi már élhetünk bűntudat-free életet (bűntudatmentes:). Mégis, húsba vágóan érezzük, hogy bűnösök vagyunk. És ezzel nincs is semmi baj, legyünk is ezzel tisztában. Ez egy kicsit kettős dolog, de azt is látjuk, hogy a kettő szépen megfér egymás mellett, sőt igazából, csak együtt működik: reménytelen bűnös vagyok, de Isten elfogad és szeret engem. Ha csak a bűneimet látom, elvesztem. Ha viszont csak azt várom el, hogy Isten automatikusan szeret és elfogad és nem látom, hogy ez kegyelem, ami az Atyai szív végtelen fájdalmába került a Fiú feláldozásakor a kereszten, akkor nem értem igazából ezt a szeretetet.

Úgyhogy lehet, hogy itt le is zárom – de várom a kérdéseket, érzéseket, hozzászólásokat!!! - legyenek ilyen „kettős” napjaink: érezzük, hogy bizony semmik vagyunk és mi semmit nem érdemlünk, ami körülvesz minket, de Isten mégis szeret és kegyelméből magához és áldásaihoz enged. Legyünk alázatosak („Isten az alázatos szívűhöz közel van”), de Isten szeretetével teli.

"Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked." Sof. 3.17.

új évszak, új korszak, új témák - új színek

Ahogy látjátok, kicsit felfrissült a honlapunk! Ahogy mi is egyre több időt töltünk kint, a porosodó könyvek közül kimozdulva Jánosék édenkertjébe, itt a blogon is jelezzük a változást: oda a könyves háttér, zöldeljen a kinti rét! Már csak a madárcsicsergés hang effekt hiányzik...:)

(film-)Néző-pont kérdés-e

Sok szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe a következő filmet: Szelíd szerelem (letölthető és/vagy online megtekinthető itt, figyelem! több részes, én az elsőre gondoltam).

Vasárnap délután, míg Soma fiúnk szundikált egyet, volt lehetőségünk Hannával kettesben megnézni ezt az amúgy eléggé romantikus szerelmi fikciót, mely a Váratlan utazás és A farm, ahol élünk sorozatok világát idézi fel bennünk - számomra igen fontos dolgokra mutatott rá.

Megpróbálom nem "lelőni a poént", mégis megosztani veletek néhány gondolatot a film alapján. Az egyik: a film végül is arról szól, hogy úgy érkezik el a boldogság - Isten szeretete, gondoskodása - és végül a happy end, hogy előtte minden a feje tetejére áll. És ezt csak alátámasztja az, hogy visszagondolva, minden, ami a filmben jó és áldásnak értékelhető, nagy nehézségek előzik meg. Tulajdonképpen mindig minden, ami jó és örömteli - végre felsóhajtunk, hogy hú de jó, végre ez is megoldódott, észrevesszük, hogy egy csomó minden kellemetlen dolog kellet, hogy ezt megelőzze.

 Feltettem magamnak a kérdést: miért is van ez így? A Bibliából hirtelen a pusztai vándorlás és az ígéret földje jutott eszembe. Várakozás, menetelés, harc, nehézségek és....végre, az ígéret földje. Miért? Miért nem lehetett Egyiptomból átsétálni az ígéret földjére? Milyen célja lehetett Istennek a pusztával? Miért történt annyi minden rossz a filmben szereplő emberekkel? A válasz: miattunk. Abban az értelemben is igaz lehet ez, hogy a magunk hibái miatt, de még inkább fontosabb az, hogy megértsük, nem kevesebb, mint egy isteni cél áll a bennünket körülvevő nehézségeink mögött. Mi ez a cél? Számomra a filmbeli szereplők történetei alapján az, hogy megtörjünk: hogy az öntudatos, csökönyös, öntörvényű, öncélú egónk megalázkodjon Isten előtt. És ez fájdalmas dolog, szenvedéssel jár. Sokszor minél inkább védjük, annál lassabban tanuljuk meg a leckénk és annál  jobban fáj.
Félre ne értsetek! Isten nem önmagukat gyűlölő, kisebbségi érzéssel küszködő, önmarcangoló embereket akar! Isten értékeli az egyéniségünket és így szeret, mindenkit a saját maga ajándékaival, személyiségével és különlegességével. Mégis, ha belegondolunk, sokszor csak Isten áldása után áhítozunk, nem pedig maga Isten után. Gondoljunk csak bele, ha egy szülőtől csak a pénzt, az örökséget és a meleg ételt várnák a gyermekei. Hát nem mutatnánk-e rá mi is ennek a torz kapcsolódásnak a problémáira? Isten a szívünket keresi, nem a szavainkat, a tetteinket vagy a pénzünket. Ő egy belsőséges kapcsolatra vágyik velünk és rá kell, hogy jöjjünk, igazából ennél mi sem kérhetünk többet - ez a mi érdekünk is, mi is csak profitálunk ebből. Imádkozunk egy párkapcsolatért, gyermekáldásért, gyógyulásért, lakóhelyért..."Ó, Uram, vigyél be már az ígéret földjére, miért kell még itt toporzékolva várnom a pusztába, a gondok között?" - és lehet, hogy nem is mi várunk igazán, hanem az Úr vár ránk, hogy végre ne csak a távolból könyörögjünk neki kéréseinkkel, hanem odaszaladva az ölébe esve adjunk neki hálát mindazért, amit 2000 évvel ezelőtt nekünk adott Krisztusban!
Vicces, mivel ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha valaki megnyerné az ötöst és utána az égnek, földnek csak panaszkodna, hogy mennyibe kerül már a kenyér...Megkaptuk a bűnbocsánatot, a mennyország a miénk, Isten szeretete betölti a szívünket és mi pedig miket vágunk Isten orra alá, hogy "add meg! Add már meg!"...holott, igazán, mit adhatna még???

Végezetül - a másik dolog, amit meg akartam osztani veletek - egy a filmben elhangzott hasonlattal zárnám, azzal kapcsolatban, hogy hogyan is, milyen alapon engedheti meg Isten, hogy nehéz körülmények közzé kerüljünk, még mi is, akik Őt követjük:
Olyan ez, ahogy az apuka kislányával is előfordul, hogy elesik. Nem az apa löki a földre, hanem magától esik el. Viszont az apa odarohan és felsegíti. A kislány 100%osan bízik abban, hogy az apja segít neki, segíteni akar neki. Az édesapa pedig egészen addig nem nyugszik, míg a gyermeke teljesen fel nem állt és helyre nem jött. Ilyen a mi mennyei Édesapánk!

Áldott családi filmezést! Jó lesz!!! :)

Újra kihelyezett Oázis

Ezúton tolmácsolom János, azaz Bocsi papa meghívását, ami a következő Oázisra (június 22., szerda) vonatkozik! Jelezte János, hogy szeretettel várja a csapatot szerdán 18 órától Józsán! Reméljük, hogy ugyanolyan jól sikerül, mint a múltkori és azok is el tudnak menni, akik az előző alkalommal lemaradtak a kihelyezett Oázisról!
Az utazás még egyeztetés alatt van! Ha valaki tud autóval jönni, kérem intsen vagy kézzel jelezzen :-)) De az is jó, ha ide leírja! :-)
Ha nem tudunk autóval közösen kimenni, akkor a következő buszok indulnak a Segner térről:

• a 34-es busz 17.30-kor indul 
• a 34A-as busz 18.00-kor indul
• 35Y-s busz 17.20-kor indul
• a 351-es busz 17.50-kor indul
• a 36-os busz 17.40-kor indul

Várjuk a visszajelzéseket, hogy kik tudnak jönni!

Ima - az Istennel való szüntelen kapcsolat

A mindennapi életünkben elengedhetetlen az, hogy a másikkal kommunikáljunk, beszéljünk, beszélgessünk. Szükségünk van arra, hogy megosszuk egymással a velünk történteket, érzéseinket, gondolatainkat, esetleg félelmeinket, aggodalmainkat.
Az Istennel való beszélgetést imának nevezzük. A Vele való kapcsolatod jobb és jobb lesz, ha beszélgettek, hallgatással ugyanis nem fejlődik az. Isten mindent tud, mindent lát és mindent hall. Ennek ellenére Ő várja, hogy mi önként keressük meg őt, saját akaratunkból akarjunk beszélgetni vele. Sosem fogja magát ránk kényszeríteni, de szeretne az életünk része lenni. Igazából nem neki van szüksége arra, hogy imádkozzunk, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy vele beszélgessünk. Az imádságban mindent elmondhatunk Istennek!

Hogyan imádkozzunk? Ülve, állva, térdelve? Hangosan vagy magunkban? Egyénileg vagy közösségben?
Néhány szempont ami segíthet abban, hogy minél jobban el tudjunk merülni az imádságban:

• legyen körülöttünk csend, külső és belső csend egyaránt
• bizalommal imádkozzunk, azaz bízzunk Benne, ne mi akarjuk megmondani, hogy mit kellene tennie az Úrnak
• imádkozzunk őszintén, válaszra várva
• lehet ülve, állva, térdelve, összekulcsolt kézzel vagy anélkül, stb.: Isten a szíveket vizsgálja az ima közben is. Mutathatjuk az emberek felé, hogy mi milyen szépen imádkozunk, de ha nincs ott a szívünk Isten előtt, akkor nem ér semmit az az ima.

Istennek kérdést feltenni önmagában nem helytelen. A Bibliában is sok példát látunk arra, amikor Istenhez kérdésekkel fordultak. pl. Habakuk próféta is kérdezett az Úr tervével és időzítésével kapcsolatban. A zsoltárokban is olvashatunk erre példákat: Zsolt 10; Zsolt 44,24-27; Zsolt 74; Zsolt 77

Ugyanakkor Isten nem mindig úgy válaszol a kérdéseinkre, ahogy mi szeretnénk. De azt tudjuk, hogy az őszinte szívből származó, egyenes kérdést Ő nem veti meg. "Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." Zsid 11,6

Saulé király például nem kapott a kérdéseire választ, mert engedetlen volt Istennel szemben. "Megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrímmal, sem a próféták által." 1 Sámuel 28,6

Ha kételyei vannak az embernek az más, mintha megkérdőjelezi Isten mindenhatóságát és jellemét. Ha kérdést teszünk fel, akkor alázatos szívvel és nyitott elmével várjuk a választ! Isten ismeri a szívünket, s tudja, hogy miért fordulunk Hozzá! A szívünk hozzáállása határozza meg, hogy helyes vagy helytelen kérdést feltenni.

Isten minden imát meghallgat, de nem minden imát teljesít. Isten akkor hallgatja meg az imádságot, ha az az Ő akarata szerint való. "Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle." 1 János 5,14-15

Látunk a Bibliában olyan eseteket, ahol nem hívő emberek imáit is meghallgatta az Úr, mert azok kedvesek voltak előtte. pl.: Jónás 3,5-10; 1 Mózes 21,14-19; Márk 7,14-30

Istennek vannak olyan ígéretei, melyek mindenkire vonatkoznak, mindenkihez szólnak: pl.

• "Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." Jeremiás 29,13

És vannak Istennek olyan ígéretei, amelyek csak a keresztényeknek, hívőknek szólnak: pl.

• "Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." Zsid 4,14-16
• "És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok." Máté 21,22
• "és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban" János 14,13
• "Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek." János 15,7

Az ima

• nem automata, azaz nem fog minden teljesülni, amit kérünk
• nem lottó, azaz nem lehet úgy csinálni, hogy kipróbálom hátha bejön
• nem életbiztosítás, azaz attól, hogy Istennel jársz, imádkozol érhetnek problémák, lehetsz beteg, stb.
• nem vészjelző telefon, azaz ne csak segélyhívásra használjuk!

Az ima

• Istennel való áldott beszélgetés
• személyes közösség Istennel
• bizalmi kapcsolat az Úrral
• az imának ereje van: "Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez."  Jakab 5,13-20

Mi a menny NEKED?

Mire vágysz? Hova vágysz? Mi az, ami hajt és erőt ad neked?
Fontos belőni a célokat. Segít. Segít egy sűrű, gondterhelt időszakban egy rövid, forgolódós éjszaka után a felkelésnél, vagy egy kudarc helyzetben az újrakezdésnél. Attól függően, hogy mire vágyunk, hol jár az eszünk és szívünk, lehet, hogy pont az ellenkezőjét éri el az életünkkel az, hogy mi jelenti számunkra a "mennyországot", azaz a jelen helyzetünkbe - amikor talán kívülről minden ok - mégis annyira depressziósak és lehangoltak leszünk a teljesen ellepő érzés miatt: "miért nem vagyok valahol máshol?" "miért nekem kell itt szenvednem?" "Bárcsak ez és ez lenne".
A keresztyén embernek adott a mennyország kép, mint remény, mint jövőbeli kapaszkodó. De valóban várjuk már, belekapaszkodva ebbe a reménységbe, valóban tudjuk, hogy mit jelent majd a mennyország, mit jelent majd ott lenni, elmélyedtünk-e már a gondolatban, hogy milyen is lehet majd igazából? És ha igen, mindent ez határoz-e meg a jelenlegi döntéseinkben, érzéseinkben, terveinkben, kapcsolatainkban?
A napokban elgondolkoztam három különböző módról, ahogy különbséget teszünk, tehetünk aközött, hogy ki mennyire veszi komolyan azt, amiben hisz, azaz amit a Biblia mond: 3 szintet különböztethetünk meg.
1. A keresztyén ember: valaki, aki meg van keresztelve és ha megkérdezik tőle, azt mondja, hogy természetesen ő keresztyén (tehát nem muzulmán vagy buddhista), de egy pár kultúr-keresztyén tradíció megtartásánál ez nem jelent többet.
2. A hívő keresztyén ember viszont hisz az Evangéliumban, tisztában van vele, hogy meg is kell térni, ahhoz, hogy az ember üdvözüljön. Rendszeresen részt vesz az alkalmakon, mindent megtesz, ami "elő van írva", de valahol mindig ugyanott toporog és hiányzik a növekedés és a teljes odaszánás, bizalom Isten iránt.
3. Az érett hívő keresztyén. Az az ember, aki megtért és ezt követően kész a növekedésre: "mit tegyek ma Uram, hogy a Te akaratodat cselekedjem? Hogy közelebb kerüljek hozzád? Hogy jobban bízhassak benned?"
Az első két esetben úgy gondolom, hogy könnyű beleesni a hibába,  hogy elhomályosodik a kép arról, amire Isten hosszú távon elhívott minket - azaz a mennyországról. Sőt, az első esetben egyszerűen nincs is ilyen kép, hanem a földi paradicsom múló gyümölcseiben keresi az ember a megelégedettséget csupán: karrier, család, utazás, siker, gazdagság, szenvedélyek, hobbik...mind jó dolgok lehetnek, csak nem éppen a mennyország. A második esetben is sajnos beléphetnek ezek a dolgok a megtérésünkkor megértett mennyország-kép helyére: egyik napról a másikra már nem az éltet, ad erőt és reményt, hogy szeret a Megváltóm és vár a Mennyei Atyám a mennyországba engem, hanem azon veszem észre magam, hogy olyan dolgokért küzdök és fektetek bele minden energiát - és aztán elkeseredek, ha nem sikerül - amik erre a földre szólnak: legyen az egy házépítés, egy újabb autó, nyaralás, kevesebb munka, több szabadidő és persze több pénz...Teljesen logikus, ha belegondolunk, hogy ha ezek a dolgok veszik át a mennyország-képünk helyét az életünkbe, akkor sokkal inkább lehangoltabbak, pesszimistábbak, aggódóbbak és egyszerűen negatívabbak leszünk. Pedig egyszerű a megoldás: érett hívő keresztyén emberként emlékeznünk kell, nekünk a végső cél a menny! Az összes többi, ami közötte jön, csak rövid, pillanatokra szóló dolgok - lehet, hogy fontos dolgok, lehet, hogy Isten is értékesnek tartja őket (család, munka, pihenés - mind Isten előtt kedves dolgok), de nem a menny!
Tulajdonképpen bármelyik lehangolt pillanatunkban emlékeztethetjük magunkat: "Hé! Te már a mennybe jutsz!" És ennyi pont elég, ez mindenre elég, ez mindenre megoldás. Ennél nincsen megnyugtatóbb cél, nincsen nemesebb remény, nincsen erőteljesebb hajtó erő, motiváció, ami mindenen átvisz.  Ha nem így érzed, akkor gondolkozz el azon, hogy tudod-e, érted-e, hogy mit is jelent a mennyországba jutni, mit jelent, hogy Mennyei Atyád tárt karokkal vár egy örökké tartó felhőtlen, bűntelen, fájdalmak és félelmek nélküli országba, amit szerelméből készített Neked!

Ma csak álmodom arról

Ma csak álmodom arról (angol) - I can only imagine

A mennyben fent

Dúdoljuk ezeket és engedjük, hogy az elégedetlenség és a panaszkodás érzése helyett a hálával telt várakozás érzése töltsön be bennünket tetőtől talpig, a mennyországért és Istenünk kegyelméért! Így lesz erő mosolyogni (és nem csak amerikai módra:) és életünk messzire világít majd!