Keservesen, reménytelenül, vágyakozva ontottam könnyemet,
Csöndben, türelmesen, szeretve válaszolt Istenem.
Könyörögtem, sírtam, kutatva sorsomat,
A Mester szelíden szólt, "Gyermekem, várj csak!"
"Várjak? Azt mondod, várjak?" feleltem mérgesen,
Uram, most válaszok kellenek, a miértre felelet!
Túl rövid kezed, tán? Vagy füled süket?
HITTEL kérdeztem, s Igéd követelem.
A jövőm függ tőled, s minden, mi fontos nekem,
Te meg azt kéred, VÁRJAK,
Mikor "igen" kell, vagy egy
"Nem", mibe beletörődhetek.
"Uram, azt ígérted, kérjek, s megadod, ha hittel teszem.
Uram, én kértem, de most már kiált szívem:
Elég a kérésből, válasz kell hamar!"
S a válasz nem késett; jött csendesen, halkan:
A Mester újra szólt: "Várj még, gyermekem!"
A székre roskadtam legyőzve, lázasan,
S Istenre morogtam: "Ugyan mire,...Uram?"
Ekkor letérdelt mellém, velem sírt kedvesen,
Gyöngéden így szólt: "Adhatnék jelet.
Megrázhatnám a mennyet, hogy elsötétüljön a nap.
Életre kelthetném a holtakat, s elmozdulhatna a hegy,
Mindent megadhatnék, mit kérsz, s örülnél nagyon -
Megkapnád kívánságodat, de nem ismernéd az Adót.
Nem ismernéd szeretetem, mily mély minden szent felé,
Nem tudnál az erőről, mit a lankadó átél,
Nem tanulnál meg átlátni az elkeseredés fellegén,
Nem tudnál bízni, bár mindig jelen vagyok.
Nem ismernéd az örömöt, mikor bennem nyugodsz,
Csak a sötétséget és csöndet láthatod.
Soha nem élnéd át, mily teljes a szeretet,
S hogy száll alá galambként békében Szellemem
Tudod, hogy adok, s megmentelek...ennyi kezdetnek elég,
De nem ismernéd, hogy szívverésem milyen mélységet elér.
Vigasztalásom fényét a késő éjszakán,
A hitet, mely tiéd, ha nem látás szerint jársz,
Mélységét annak, mit kérésed rejt,
S a korlátlan Istenét, ki örökérvényűt teremt.
Ha fájdalmad gyorsan elillanna, nem tudnád, mit jelent,
hogy:
Kegyelmem mindig elegendő neked.
Álmaid valóra válnának,
s szeretteid mindent megkapnának hirtelen,
Ám milyen nagy lenne a veszteség,
ha elveszíteném, mit benned véghez viszek.
Csitulj el gyermekem, s idővel meglátod,
LEGNAGYOBB AJÁNDÉKOM AZ,
HA MEGISMERSZ ENGEM.
S gyakran úgy tűnik, válaszom megkésett igazán,
Legbölcsebb válaszom most is ez marad: "CSAK VÁRJ!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése