Időbeosztás

Nemrég részt vehettem egy szemináriumon, aminek a témája a „hogyan osszuk be az időnket” volt. Bár kicsit menedzsment szagúnak tűnik a téma és valljuk meg őszintén, sokszor kételkedve fogadjuk, hogy valami hasznosat fogunk hallani egy-egy ilyen előadáson, de rá kellett döbbenem, hogy az életünk, gondolataink, szolgálataink rendszerezésében nagyon is sokat segíthetnek az ilyen típusú előadások.

A mai világban nem meglepő, hogy időzavarban vagyunk, hiszen annyi mindennel kell foglalkozunk, annyi mindennek kellene megfelelünk és sokkal több információ ér bennünket, mint régen (pl. TV, internet elterjedése miatt). Az időnk beosztása, a jövőnk tervezése sokat számít abban a tekintetben, hogy mit érünk el a tanulásban, a szolgálatunkban, az egyéni életünkben.

A saját és a körülöttem élők életében is megtapasztaltam már, hogy ha mindig minden elvárásnak, igénynek meg akarunk felelni (ami úgy se fog menni), akkor az csak fusztrációt okoz.  Meg kell tanulni tudatosan nemet mondani, hiszen Isten sem azt várja, hogy minden helyzetben minden kérésre igent mondjuk. Azokra a dolgokra kell igent mondanunk, amik Isten akarata szerint valók.

Érdemes tervezni és biblikus is az! Gondoljunk bele Mózes helyzetébe, amikor mindent neki kellett csinálni, s az apósa javaslatára megosztotta a feladatokat. 

"Másnap Mózes leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Mózes előtt reggeltől estig. Mózes apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted állnia? Mózes ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze Istent. Mert ha valamilyen ügyük van, hozzám jönnek, és én igazságot teszek ember és embertársa között, és tudtul adom nekik az Isten rendelkezéseit és utasításait. Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Isten is veled lesz. Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé! Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük. De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki. Választott Mózes egész Izráelből derék férfiakat, és a nép elöljáróivá tette őket ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tettek igazságot a nép között minden időben. A nehéz ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb dologban ők tettek igazságot. Azután Mózes elbocsátotta apósát, az pedig elment a maga földjére." 2 Mózes 18, 13-27

Az Istentől kapott feladatokat néha ésszerűbben is el lehet végezni, mint ahogy ezt idáig tettük. Mint minden döntésüknél, itt is fontos, hogy Istenre figyelő szívvel tegyük meg a rendszerezést, nyitottan arra, hogy mi az Ő vezetése, akarata.

A keresztények

• egy része tudatosan tervezi az életét, a mindennapjait, sokszor döntéseikből kihagyják Istent, csak utólag várnak megerősítést Tőle, hogy valóban jól döntöttek, míg
• a másik része igazából nem hoz döntést, sodródik a mindennapi dolgokkal, nem rendszerez, s minden tekintetben arra vár, hogy majd Isten pontosan megmondja, mit hogy csináljon.

Egyik véglet sem igazán jó. Meg kell találnunk azt az egyensúlyt, amikor cselekvő, döntéseket meghozó életet élünk úgy, hogy közben Isten vezetésére figyelünk! A valami mellet döntés ugyanis magában hordozza a valami ellen való döntést is. Sokszor nem könnyű döntenünk. Ugyanakkor, ha nem döntünk, csak tépelődünk a megoldási lehetőségek között, akkor egyre feszültebbek leszünk, s a probléma vagy a feladat még nincs megoldva. Ilyen esetekben a rossz döntés még mindig jobb, mintha nem döntünk sehogy. Mindenképpen tanulunk belőle! Van olyan eset, amikor azzal, hogy nem merünk/tudunk dönteni, már meg is hoztuk a döntésünket, hiszen amellett döntöttünk, hogy minden marad a régiben, nem változtatunk egy adott helyzeten, tevékenységen.

Istenre figyelve hozzuk meg a döntéseket, rendszerezzük a teendőinket! A döntésben segít a tervezés, ami csökkenti a stresszt, mert:

• a tervezés hiányából adódó sürgőssé váló, fontos feladatok megoldása sok macerával jár, lelkileg megterhelő (állandó tűzoltás)
• a hatalmas feladatokkal szembenézni nyomasztó, ami eredményezheti azt is, hogy sokszor hozzá sem kezdünk a megoldásához, ez szintén leterhel bennünket
•  a sok ad hoc feladat szétszabdalja az időnket, s a végén nem lesz időnk semmire
• „Nem azok a feladatok fárasztanak és stresszelnek minket, amelyet már elvégeztünk, hanem azok, amelyek még előttünk állnak.”

Célszerű éves, havi, heti és napi tervet készíteni. Éves tervezésnél az a kérdés, hogy mik a nagyobb léptékű feladatok az adott évben pl. nyaralás, nyelvvizsga, tanfolyamok, stb. A havi tervezésnél érdemes átgondolni, hogy mik a legfontosabb dolgok a hónapban pl. szállásfoglalás, kötelező olvasmány elolvasása, stb. A heti terv elkészítésekor célszerű úgy beosztani a feladatainkat, hogy mik a legsürgősebb, legfontosabb teendőink azon a héten pl. fogorvoshoz kell menni, le kell adni a szakdolgozatot, stb. A napi tervezésnél legjobb, ha a napunkat alul tervezzük, hiszen így lesz időnk a nem várt, sürgős teendők elvégzésre is.  

Célszerű tervezni, tudatosan eldönteni, hogy mikor mit akarunk csinálni, mert ez megkönnyíti az életünket. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy kezdjen el tervezni, előre gondolni, s ilyen formában meghozni a döntéseit! Mindezek hozzájárulnak ahhoz is, hogy ne maradjanak el az Istennel töltött idők, hogy ne a Biblia olvasását hagyjuk el más „sürgős” dolgok miatt, illetve hogy ne a közösségbe járás hiányozzon az életünkből, mert éppen abban az időpontban mást kell csinálnunk.