Várj

Keservesen, reménytelenül, vágyakozva ontottam könnyemet, 
Csöndben, türelmesen, szeretve válaszolt Istenem.
Könyörögtem, sírtam, kutatva sorsomat, 
A Mester szelíden szólt, "Gyermekem, várj csak!"
"Várjak? Azt mondod, várjak?" feleltem mérgesen,
Uram, most válaszok kellenek, a miértre felelet!
Túl rövid kezed, tán? Vagy füled süket?
HITTEL kérdeztem, s Igéd követelem. 

A jövőm függ tőled, s minden, mi fontos nekem, 
Te meg azt kéred, VÁRJAK,
Mikor "igen" kell, vagy egy 
"Nem", mibe beletörődhetek. 

"Uram, azt ígérted, kérjek, s megadod, ha hittel teszem. 
Uram, én kértem, de most már kiált szívem: 
Elég a kérésből, válasz kell hamar!"
S a válasz nem késett; jött csendesen, halkan:
A Mester újra szólt: "Várj még, gyermekem!"
A székre roskadtam legyőzve, lázasan, 
S Istenre morogtam: "Ugyan mire,...Uram?"
Ekkor letérdelt mellém, velem sírt kedvesen,
Gyöngéden így szólt: "Adhatnék jelet.
Megrázhatnám a mennyet, hogy elsötétüljön a nap.
Életre kelthetném a holtakat, s elmozdulhatna a hegy, 
Mindent megadhatnék, mit kérsz, s örülnél nagyon - 
Megkapnád kívánságodat, de nem ismernéd az Adót.
Nem ismernéd szeretetem, mily mély minden szent felé,
Nem tudnál az erőről, mit a lankadó átél,
Nem tanulnál meg átlátni az elkeseredés fellegén,
Nem tudnál bízni, bár mindig jelen vagyok.
Nem ismernéd az örömöt, mikor bennem nyugodsz,
Csak a sötétséget és csöndet láthatod.

Soha nem élnéd át, mily teljes a szeretet,
S hogy száll alá galambként békében Szellemem
Tudod, hogy adok, s megmentelek...ennyi kezdetnek elég, 
De nem ismernéd, hogy szívverésem milyen mélységet elér.

Vigasztalásom fényét a késő éjszakán,
A hitet, mely tiéd, ha nem látás szerint jársz, 
Mélységét annak, mit kérésed rejt,
S a korlátlan Istenét, ki örökérvényűt teremt. 

Ha fájdalmad gyorsan elillanna, nem tudnád, mit jelent,
hogy:
Kegyelmem mindig elegendő neked. 
Álmaid valóra válnának,
s szeretteid mindent megkapnának hirtelen,
Ám milyen nagy lenne a veszteség,
ha elveszíteném, mit benned véghez viszek.
Csitulj el gyermekem, s idővel meglátod,
LEGNAGYOBB AJÁNDÉKOM AZ,
HA MEGISMERSZ ENGEM.
S gyakran úgy tűnik, válaszom megkésett igazán,
Legbölcsebb válaszom most is ez marad: "CSAK VÁRJ!"

Alpha 1. Elkezdődött...

Az Alpha kurzus elkezdődött, túl vagyunk egy telt házas nyitó koncerten és az első Oázisos Alpha alkalmon, melynek témájáról itt olvashattok:

Van-e több az életnél?

"Van olyan, aki légtornász,
Van olyan, aki nögyógyász.
Mindenki biztos megélhetésre vágyik.
Van olyan, aki éhenhal,
Van olyan, aki se lát, se hall.
Folyik a harc a bölcsötöl a halálos ágyig."- részlet a KFT zenekar Bankrabló vagyok c. énekéből

Élettapasztalatunkhoz hozzátartozik:

egyfajta hiányérzet, éhség, válaszkeresés: „Miért vagyunk itt?”

- érezzük, hogy valami nincs rendben



Bernard Levin: “Az olyan országok mint a miénk (Magyarország is), tele vannak olyan emberekkel, akik anyagilag mindennel rendelkeznek, ami a kényelmükhöz kell, sőt olyan nem anyagi természetű áldásokban is részük van, mint a boldog családi élet, mégis csendes - és időnként zajos - kétségbeesésben élnek, és az egészből csak annyit értenek, hogy egy űr van bennük, ami fáj, akármennyi ételt és italt töltenek is bele, akárhány autóval vagy TV-vel töltik is meg, és akárhány jól nevelt gyerekkel és hűséges baráttal dicsekedhetnek.”