Ez a blog a Debrecen-Csapókerti Református Gyülekezet Oázis Beszélgető Közösségének online megjelenése. Az a remek helyzet alakult ki a havonta kétszer találkozó közösségünk életében, hogy kevésnek bizonyult az idő ahhoz, hogy mindent minél részletesebben megbeszéljünk. Itt megtalálod az eddigi és a legfrissebb témáinkat is, bátran szólj hozzá bármihez, tedd mindezt építő jelleggel! Kellemes blogozást! email: oazisinfo@gmail.com
2011. február 4., péntek
Hétköznapok apró csodái
Köszönjük a felvetést János! - ismét! :) Ehhez a bejegyzéshez szeretettel várjuk mindenféle napi öröm, hálaadás, megtapasztalásnak megosztását.
Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy írja meg azokat a kis, vagy nagy csodákat amiket nap, mint nap az Úr tesz velünk. S ha elég nyitottak vagyunk és észre vesszük. Pár napja történt, hogy ebéd után a nappalinkból megláttam egy pár fekete rigót, amint a teraszon keresgéltek élelmet. Eszembe is jutott milyen gyönyörűen daloltak a nyáron. De rögtön el is szégyelltem magam, hogy most amikor hó fed mindent megfeledkeztem róluk, hogy ezt némi eleséggel megháláljam. Még az nap vettem egy egy kiló kölest, napraforgót és búzát amit össze keverve kiszórtam a teraszra. El is feledkeztem róla, de ma az ebéd után ismét az ablakon nézelődtem és láttam ismét a rigópárt, több cinegét, vörösbegyet, kerti rozsdafarkút (ami az eresz alatt fészkel évek óta) És nagy nagy boldogság töltött el… Hálát adtam Istennek, hogy „megdorgálta” a lelki ismeretemet és eszembe juttatta azt amiről a meleg szobában elfeledkeztem.
Ez szép látvány/élmény lehetett! Köszönjük, hogy megosztottad velünk is. Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Máté: 6.26.
Engem tegnap fogott meg egy gondolat, mégpedig a jegygyűrűmet forgatgatva az ujjamon. Én mindig más kezemen hordom, ez egy ilyen szokás nálam, hogy hol a jobb kezem gyűrűs ujján van, hol a bal kezemen. Sosem veszem le, viszont, hogy megnézzem melyik kezemen van, csak össze kell szorítanom a középső és kisujjammal és már meg is nyugszok, hogy meg van, ott van. Hál' Istennek egy keresztyén házasságban élhetek immár 3 és fél éve, Isten csodálatos feleséggel ajándékozott meg. A vele való kapcsolatom, a házasságunk rendkívül fontos számomra. Ez egyike az olyan dolgoknak az életemben, ami nélkül el sem tudom képzelni a létezésemet, az életet, a mindennapokat. Ezért fontos számomra a gyűrűnk is, mely egy jelkép, szimbólum. Esküvőkön szokták ecsetelni, hogy ez a folytonosság, állandóság jelképe, ahogy körbe ér és az egységet, teljességet jelképezi. A következő gondolatom az volt - ekkor éppen vezettem amúgy, érdekes, hogy pontosan emlékszem is hol jártam - hogy Isten milyen jelet, szimbólumot adott a vele való kapcsolatunkhoz, ha úgy tetszik szövetségünkhöz. Rögtön a kereszt jutott eszembe. Jézus Krisztus kész volt meghalni értünk és kifizetni a váltság díjat helyettem. Ez a legnagyobb jel Isten szeretetére. Ezt követően elképzeltem a keresztet és vizuálisan megpróbáltam a fejemben kirajzolni egy alakzatot, mely a keresztből indul ki és ugyanazt a folytonosságot fejezi ki, mint a gyűrű. Ha tudtok követni, ti is megpróbálhatjátok elképzelni, ahogy a kereszt szárait meghosszabbítjuk és összekötjük őket, akkor egy dupla gyűrűt kapunk! Érthető az illusztráció? Isten vertikálisan és horizontálisan is a végtelenségig szeret! Ha a keresztyén házasságom a feleségemmel egy folytonos, egységes, állandó szerelmi kapcsolat, melynek a jelképe egy gyűrű, Isten szeretete felém egy dupla gyűrű, mely körbefog, megvéd és soha el nem enged. Így szereti Isten az embereket és az Ő szeretete legjobban Jézus keresztjében mutatkozott meg, melynek még az alakja, tovább gondolt formája is Isten szeretetének határtalanságáról és mélységéről beszél.
Ábel, köszönöm!!!!Megvan a dupla gyűrű!!!Ma (illetve már tegnap) olyan erősen éreztem az Istentől felém áradó erőt és szeretet,mint még soha! Talán először igazán! És nem akármilyen-türelmet, idegrendszert próbáló- körülmények között,a rémület,elkeseredés határán...Hirtelen a már ismerős szorongáson úrrá lett valamilyen,számomra eddig ismeretlen nyugalom, hit, derű...És jutott annak is belőle,akivel együtt küzdöttem a kétségbeeséssel, félelemmel szemben. Mosolyra, sőt őszinte nevetésre fordítottuk a sírást. És ennek a csodának részese, segítője volt még valaki, aki térben több száz kilométerre volt tőlem, de lélekben olyan közel hozott hozzá Isten, mint még soha. Tudom,jöhet ennél még nagyobb,még fájdalmasabb próbatétel is, de nekem ez most mérföldkő volt az utamon. Annamari
Bocsi papa,alig várom, hogy reggel legyen, és mehessek kölesért!!! Képzeld,gyakran csipegetek bio kölesgolyót(!), és valamelyik nap még tréfáltam is, hogy olyan vagyok, mint egy madár...És megfeledkeztem az igazi madarakról!!!De nagyon jó, hogy írtál!! Itt lakik a szomszéd bokorban egy különös, szép fekete madár. Minden nap megcsodálom, csak éppen eddig nem adtam neki semmit! A megjegyzésedet olvasva magamra ismertem! Köszönöm! AM
Délelőtti séta, játszótér, állatbolt és pogácsa Somával. Úgy érzem határtalan a szeretetem kisfiam felé, mégis ez eltörpül, szinte semmi ahoz képest, ahogy Isten szeret engem és kisfiamat is. Felfoghatatlan, lenyűgöző, békét hozó. Ábel-papa :)
Re:AM Mostanában fokozottan figyelem az előre jelzéseket, mert holnap indulok. A jövő hét közepére komisz hideget jósolnak. Különösen figyelni kell majd az „ég madaraira” és gondoskodni róluk (is) Most így késő este már szinte mindent bepakoltam és minden lecsendesedett körülöttem utoljára „bekukkantottam” az oázisba. Örömmel látom, hogy Te is és Editke is „aktív” tagok lettetek. Most én kicsit elmaradok innen, mert a kinti mobil internetem döcögős. De ha még is mód lesz rá igyexem hogy „benézzek” Gyakran járom ezt az utat (Debrecen – Milánó) munkám miatt és nem győzök hálát adni Istennek, hogy ilyen munkával ajándékozott meg. Ezek alatt az utak alatt történnek igazán azok az apró csodák és bizonyság tételek amikre már utaltam. Remélem, majd be tudok számolni róla. Addig is szeretettel gondolok rátok. Sajnos a következő oázisra még nem érek haza, de itt talán tudok majd követni az ott elhangzottakat.
Jó utat nektek! Találkozunk 3 hét múlva! Várunk vissza, várunk az Oázisra! Addig is igyekszünk majd itt is hírt adni magunkról és a jövő heti beszélgetésünk menetéről. Reméljük nem lesz sok gond az időjárás miatt, áldott utazást!
Kedves János! Köszönöm a visszajelzést! Remélem, épségben megérkeztél, sok-sok apró csodát észleltél útközben!! Várjuk majd a beszámolódat! Szeretettel: Am
Hajnal fele volt már, mikor azt álmodtam, hogy ott vagyunk a teremben, János visszajött, mindenki ott van és hallgatjuk a beszámolóját. Valami oknál fogva egy francia kastélyról beszél, hogy milyen szép volt és hogy el kellene menni egy hosszú hétvégére. János fia is ott volt, aki azt javasolta, hogy 5 napra menjünk inkább. Mindenki felbuzdul, Zoli is nézi a naptárat a telefonján, a repülés 4000Ft/fő, beszéljük, hogy milyen olcsó, biztos tele lesz a gép, csörög az óra... :D Ábel
Sziasztok. Koszonom jot nevettem rajta en is. Kastelyt ugyan nem lattam, de volt par forro pillanat az autopalyan ahol tenyleg az Ur segitet. (a frontok miatt kicsit gazos volt a kozlekedes) Most "szieszta" idoben vagyunk es van internet vonal is igy kihasznalom es udvozollek titeket. Hala Istennek itt 17 fok van es jol esik a szabadban dolgozni. Bar az ejjel fagyott. A tobbit majd estere.
Kedves János! Itt 0-5 körül van a hőmérséklet, szóval keresztyén határokon belül irigykedünk :D További áldott munkát és várjuk a frissítéseket státuszodról! Ábel
Hat egy alapos proba volt az ejjel. erthetetlen modon felszokott a vernyomasom 193/133-ra es nem tudtam gyogyszerrel sem lehuzni. Mig fiamnak sikerult mentot hivnia fel ora) egyfolytaban imatkoztam es az Urat hivtam segitsegul. imam vegul meghallgatasra talat es megjott a mento bevittek es beallaitottak az "alapjaratomat"...:-) Most mar semmi bajom de. dolgoztunk es most az aldott napsutest elvezzuk szieszta utan. Holnap du. tervezzuk, hogy a Milanoi Domot, a Scalat megnezzuk. Sajnos az utolso vacsora megtekintese nem olyan ecceru, mert honapokkal elotte be kell jelentkezni...
Sziasztok!Most kapcsolódtam be! Felgyorsultak itt az események! János, nagyon vigyázz magadra, várunk vissza!! Ábel, izgalmas álmod volt! Tán csak nem egy lehetséges Oázisos kiránduláson jár az eszed?:) Amilyen jól sikerült ez a blog, egy kis kirándulás sem lenne rossz ötlet...:) Am
Edit! Sajnos, nem tudok ma délután menni. Mostanáig vártam, hátha javul a helyzet, de nem...Éjjel tombolta ki bennem egy vírus magát,és csak húz az ágy! Veletek vagyok lélekben!Am
Nem rég jöttünk haza a gyülekezetből, mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Az előadás az áldozatvállalásról és engedelmességről szólt, rávilágítva arra, hogy amikor mi úgy gondoljuk, milyen nagy áldozatot hoztunk - dicséretet érdemlünk - mindeközben elfelejtünk engedelmeskedni Isten parancsolatainak. Zolinak a szülei, akik most már 48 éves házasok, beszéltek, arról hogyan segítette a hitük leküzdeni a gyerekneveléssel, családfenntartással járó örömteli nehézségeket. Sándor bácsi elmesélte a családtervezésüket (nekem ez nagyon tetszett),három gyermeket akart, de Rózsika néni kedvéért négyben állapodtak meg, mikor aztán kiderült, hogy útban van az ötödik, meglepődött, hogy lehet ez, hiszen csak négyet terveztek, majd azt mondta most már mindegy, felőle lehet tíz is. Nyolc gyermekkel ajándékozta meg őket az Úr. Nagyon jó volt ebben a közösségben eltölteni ezt a vasárnap délutánt, továbbgondolni pedig azt, hogy mit és hogyan lehet javítani a sajátunkon, az már nem egy délután lesz.
Szia Annamari! Leginkább annak örülök, hogy a férjem is jól érezte magát. Ez még nem jelenti azt, hogy ezután együtt megyünk minden vasárnap az istentiszteletre. Már az is hatalmas eredmény, hogy eljött és nem replikázott velem utána, hogy hova vittem. Sőt tetszett neki. Amilyen lobbanékony természetű, ez is megtörténhetett volna, bár az elmúlt hetekben ebből semmit nem tapasztaltam. Lehet, hogy Jézus Krisztus beköltözött a nappaliba? Szerdán találkozunk.
Kedves Abel. Beszamolot tudok, majd francia kastelyrol, mert vagy 20 eve voltunk fr.o.-ban. Olcso repjegyek meg a pelikan.hun mindig van. Igaz kicsit tobbert...:-)
De egy csodarol is beszamolhatok. Nem is kicsirol! Miota kinn vagyunk erthetetlen modon felszokott a vernyomasom. Mint mar irtam a masodik nap ejjelen be is vitt a mento, de tartosan nem tudtak megoldast talalni es nagyon szenvedtem a helyzettol, mert tudom, hogy milyen komoly bajokat is elo idezhhet. Hivtam a kardiologusomat (aki kezel) de jobb otlete neki sem volt mint az ittenieknek, hogy duplazzam meg a gyogyszer adagomat. En meg is triplaztam de semmi eredmenye nem volt. Tegnap reggel mar az olcso repjegyeket neztem, hogy itt hagyok mindent es hazarepulok, mert nem tudom vallalni hazaig a vezetest. Es akkor jott a segitseg Istentol!!! Felesegemet felhivta (egeszen mas okbol) a baratom es uzlettarsam Kisdoki bacsi. O az aki az Istenhez vezeto uton az elso lepesben segitett... felnyitotta a szemem (asszem mar meseltem) Erzsike elmondta mi a problemam es o azt tanacsolta noveljem meg a vizhajto menyiseget ( ne a vernyomascsokkentoket) 24 ora alatt mar itt az eredmeny mar majdnem a regi a vernyomasom!!!
Hat az Ur ismet megmutatta hatalmat, szeretetet es kegyelmet!!!
De jó! Szívből örülünk, hogy jobban vagy! Emlékszem a doki bácsira, akire a felesége keresztet vetett. Igaz? Holnap is gondolunk majd rád az úton! Ábel
Haza érkezésem után történ még valami. Átgondoltam az egészet és megértettem, hogy ami utána történt az még csodálatosabb. A részletekről idő hiányában nem írtam, de most szeretném megosztani veletek. Amikor péntek éjjel felszökött az egekig a vérnyomásom és a fiam a mentőért szaladt ott feküdtem egyedül az ágyon és imádkoztam. Imámban arra kértem Istent, hogy ne szólítson el még most, hanem adjon még pár napot, hogy haza hozhassam a fiamat. Ne maradjon ott egyedül egy idegen országban hely és nyelvtudás nélkül kiszolgáltatva. Az Úr meghallgatott, és mint már írtam jobban lettem, be tudtam fejezni a munkám és csütörtök este épségben hazaértünk. (Bár a vérnyomásom még mindig 160 körül volt) Ekkor a lefekvés előtti elcsendesedéskor imámban megköszöntem Istennek, hogy teljesítette kérésemet és haza vezetett minket. Emlékezve a kérésemre (a pár nap haladékra) letettem életemet a kezébe. - Uram itt vagyok előtted hálás szívvel mert meghallgattál és haza hoztál, most legyen akaratod szerint. Ha magadhoz szólítasz megyek, de ha maradhatok mutass utat, hogy mit tegyek hogyan szolgáljalak, hogyan legyek a Te és embertársaim segítségére és hasznára.- Bevallom könnyes szemmel aludtam el. Átaludtam egybe az egész éjszakát és kipihenten 130-as vérnyomással ébredtem. Először csak hitetlenkedve legyintettem (lesz ez délre több is) és csak a szokásos adag gyógyszeremet vettem be. De jött a dél, majd az este és hiába volt a feszített munkatempó a vérnyomásom csak nem akart emelkedni. Majd jött az egyik, a másik telefon, s később a fiam… segítségemet kérték. Bár a szerdai Oázison nem voltam, ahol átbeszéltétek az Isten és mi emberek közötti kommunikációt, de úgy gondolom, hogy az Úr üzent. Ő küldte a bajba jutottakat hozzám… Köszönöm Uram!
Sokat segítesz nekem ezzel a beszámolóval. Ha velem történik ugyanez egészen biztosan, arra gondolok, valószínűleg hibát követtem el és most figyelmeztet a Mindenható: a szabályokat be kell tartani! Lehet, hogy át kell gondolnom Istenről alkotott elképzelésemet: Ő nem egy szigorú tanító, hanem szerető szülő (aki tudjuk, nem engedékeny)? Milyen jó, hogy az Oázisban mindent megbeszélhetünk, nekem ez óriási segítség.
Sziasztok! Nagyon hálás vagyok én is a beszámolókért! János, csodálatos, amit átéltél, megéltél, megtanultál. Sokszor a nagyszerű pillanatokat emeljük ki, de hosszú távon lehet, hogy a nehéz pillanatok még többet jelentenek nekünk. Igen, ahogy Edit is írod, ez megerősítés mindenkinek, hogy emlékezzünk, ha jön valami nehézség. Ilyenkor frusztráltak lehetünk, morgunk, perelünk, de...aztán rá kell, hogy jöjjünk, fel kell, hogy ismerjük: mi olyan kicsik vagyunk, hogy értsük Isten olyan nagy terveit. Az, hogy valami rossz történik velünk, beleértve tragédiákat, betegséget, bármit,nem azt jelenti, hogy Isten a bűneink miatt elfordult tőlünk, hanem továbbra is tart, tanít, hogy bízzunk benne, sőt hálát tudjunk adni akkor is, ha minden szempontból rossz helyzetbe kerültünk és ki tudjuk mondani, ha csak suttogva is: minden a kezedbe van Uram, szereteted határtalan felém, Te jobban tudod mint én, ezért köszönöm Uram. Római levél 8.28: "Akik Istent szeretik, MINDEN a javukra van." Köszönöm Uram! Sok mindenre megtanít a szenvedés, nehéz helyzetek átélése, néhány példa: - türelem - hálaadás a természetesnek tűnő dolgokért - együttérzésre tanít, ha körülöttünk mások mennek át nehéz helyzeteken Ábel
Még annyi: János, az, hogy Isten meghosszabbította napjaid - szívből remélem évtizedekről van szó, de az Úr tudja - azt jelenti, hogy terve van veled, nem is akármilyen! Mondhatni, hogy a halál torkából jöttél vissza. Ez megerősítés egyben, hogy bár Isten magához szólíthatott volna az örök békességbe és vele való teljes közösségbe, de még itt kell maradnod közöttünk és - ahogy te is írod - szolgálnod Neki, szerintem fantasztikus lesz, ahogy ezt az üzenetet kibontja előtted Isten az elkövetkező időszakban, hogy mi/mik ezek a szolgálatok, alig várom már én is hogy halljam majd a konkrétumokat, merre vezet Isten ezzel kapcsolatban! Ábel
Emlékszem,1982-ben félig még gyerek fejjel, elsőéves magyar szakos hallgatóként próbáltuk megfejteni,értelmezni az Ómagyar Mária-siralom rejtelmeit. Azóta közel 30 év telt el.Anya vagyok,most már keresztyén is.Könnyes szemmel, igaz hittel és fájdalommal tudom újra olvasni az ismerős sorokat!! Köszönöm Istenem, hogy ezt megadtad nekem! És kérlek, segíts tovább utamon! Annamaria
Karácsony.Emlékek.Gyerekkor.Gyertyafény.Titokzatos szárnysuhogás. Kamaszkorom.Nagyapám utolsó karácsonya ünneplőben nagybetegen a mi otthonunkban.Hitt Istenben.Én még nem gondoltam Istenre,de együtt énekeltem vele. Fiatalasszony korom,az egyetlen karácsony,amit a lányommal a szívem alatt és édesapjával együtt töltöttünk hárman.Nem gondoltunk Istenre,de énekeltünk. Aztán a fájdalmas,lakástűz utáni karácsony kisbabával.Próbáltunk énekelni. Isten várt.Évekig várt.Hány karácsony telt el feldíszített fával,ajándékokkal,énekkel,családi körben,még messze külföldön is csillogó-villogó műfenyő tövében Mikulás lábnyomokkal a kandalló előtt! De valahogy hiányzott valaki, valami,és mindig ott ült a szomorúság a szememben.Hiába sütöttük a bejglit,hiába díszítettük a fát.És nem tudtam gyertyát gyújtani, mert fájt.És nem mertem énekelni,mert szorongatta a torkomat a sírás. 2010 karácsonyán aztán valami megmozdult.Előtte egy-két héttel léptem át először felnőtt lányommal a csapókerti templom küszöbét.Gyertyát gyújtottunk Péterrel és Flórával,igazi fenyőillatú, gyertyafényes,kis Jézuskás karácsonyunk volt. És olyan jóízűre még sosem sikerült édesanyám mákos bejglije! AM
Jó, hogy hazaértél, hogy itt vagy köztünk ismét! Köszönöm én is a beszámolót! Elindította bennem azt a gondolatsort, hogy Istennek terve van velünk, az életünkkel, de olyan nehéz sokszor kimondani, hogy legyen meg a TE akaratod. Valóban az Ő akarata, s ne a miénk. De azt is tudom, hogy Isten türelmes, szerető Atya és a legjobbat akarja nekünk! Sokszor eszembe jut nekem is a Római levél 8 rész 28 vers: "Akik Istent szeretik, MINDEN a javukra van."
János! Csatlakozom az előttem szólóhoz! ISTEN HOZOTT itthon!!! Közben követtelek az úton:)))) Köszönöm Neked is! Bocs, de ma a káromkodásról szóló vallomásod jutott eszembe, mert forró helyzet volt, és én csak imádkoztam mosolyogva, pedig nem is olyan régen izé......:))
Jucó,MIndenki!
Épp az előbb mondtam kétségbeesetten:"Legyen meg a TE akaratod!", amikor egy húszezrest kerestem égen-földön. Egész éjjel Istennel beszélgettem, blogot írtam, dolgoztam a számítógépen,egy perc alvás nélkül. Friss (!!!!)v,idám volt a délelőtt, egyik csoda a másik után következett.Lányom a tegnapi véglegesnek tűnő elhatározása után mégis elmegy olasz tanfolyamra,mégis vizsgázik! Találkoztam azzal, akiről tegnap azt hittem, csalódtam benne, a félreértést tisztáztunk, sírt, vígasztaltam a vígaszra szoruló lányommal együtt,stb. stb.:))) Közben hirtelen eltűnt a pénzem. Még gondoltam, hogy Isten figyelmeztetése, amiért szaladgálok, intézkedem, dolgozom egyszerre kicsit egzaltáltan, túlfűtötten...Már telefonért nyúltam, hogy hívjam az utolsó helyet, ahol jártam, amikor porszívózás közben megláttam délelőtt befizetett olasz tanfolyam papírja alatt az asztalon!!!!!!!! Na, ez a sorozat!!!:)) Fél méterrel a föld felett lebegő Annamari
Napjainkban amikor oly gyakoriak a szenvedély betegségek talán ez az a függőség, amit nem fog a "betegségek" közé sorolni az orvos tudomány.:-) Vagy ha igen akkor a jóindulatú (és hosszú lefolyású) betegségek közé fogják tenni.
Ó életemben már többször "neki futottam" hogy kiolvasom, de tíz - húsz oldalnál nem jutottam tovább. Most ajándékba kaptam egy csodálatos Bibliát, ami kiegészítéseket és magyarázatokat tartalmaz. Hát roppant nagy örömöt lelek az olvasásában, mert könnyen érthető. Már hetek óta nem nézek még annyi TV-t sem mint eddig (esti híradók) és alig várom, hogy behúzódhassak a szobámba és folytassam.
Néhány nappal korábban én is azt éreztem, függő lettem. Fel nem foghatom, hogy mindig megkapom a választ a kérdéseimre, olyanokra is, amelyek évek, évtizedek óta kavarognak bennem. Az elmúlt napokban döntenem kellett fontos kérdésekben, ezt hetekig tartó keserves kínlódás előzte meg, tegnap délután már úgy éreztem, megszabadultam a súlyos terhektől, könnyebb lett a lelkem. Ma reggel ezt az üzenetet kaptam:
Hálát adok neked, hogy meghallgattál és megszabadítottál. (Zsolt. 118.21.)
Hát nem csodálatos, örömömben tovább olvastam a Zsoltárok könyvét és találtam sok, szívemnek tetsző gondolatot. Az alábbiakat veletek is megosztom:
Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében. (Zsolt. 145. 18.)
Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja. (Zsolt. 145.18.)
Egy hétköznapi csoda, amit meg szeretnék osztani veletek az „első” számomra rendkívüli és cseppet sem hétköznapi csoda. Ahogyan vissza emlékszem kb innentől kezdtem komolyan venni a megtérésemet. Ez másfél évvel később történt azután, hogy elkezdtem templomba járni. Már utaltam rá az Oázison, de inkább leírom, mert nem vagyok biztos benne, hogy el tudnám mondani. Ugyan is még ma is „bepárásodik” ez az öreg szemüvegem ha csak rá gondolok. Bár azt is megfigyeltem, hogy amikor kitárom a szívemet Isten felé akár hálaadáskor akár őszinte kéréskor ez mindig megtörténik…
Nos talán tudjátok, hogy nagyon szeretem a növényeket és az állatokat. Az állatok között leginkább a lovakat. Ez a szeretet és vonzalom ez egy másik bizonyságtétel, amit majd szintén elmondok. Akkor három lovam volt. Egy öreg kanca és két csikója. Az idősebbik csikó szintén kanca, a fiatalabbik pedig csődör. Ő volt a kedvencem. Gyönyörű volt a külleme, kivételesen jámbor, kedves természete miatt így lett a neve Kincsem. Egyik Vasárnap reggel amikor megkapták a reggeli zab adagjukat meglepődve láttam, hogy nem eszik, csak hátra lefelé nézeget. Akkor vettem észre, hogy leizzadt a hasa bal oldalon. Egyből tudtam, hogy baj van! KÓLIKA!!! Ez a lovaknál a bélcsavarodást jelenti. Sajnos gyakran végzetes az állat számára. Felhívtam az állatorvost, aki azt mondta, hogy folyamatosan „jártatni”, mozgatni kell, s ha nem javul hívjam újból és jön megpróbál görcsoldóval valamit tenni. Az eső szemerkélt és én futószáron körbe körbe hajtottam a csikót. De nem hogy javult ha nem rosszabbodott az állapota. Látszott, hogy egyre nagyobb fájdalmai voltak. Kihívtam a dokit, aki adott neki nyugtatót és göcsoldót. Ez egy órára megoldotta a problémát, de ahogyan a hatása elmúlt ismét kezdődött elölről az egész. Kezdtem komolyan kétségbe esni… ekkor már délután volt. Akkor hívtam egy másik dokit, aki hasonlókat ajánlott aztán egy harmadikat… Végül az elsőt hívtam vissza. Kijött és azt mondta, hogy még egyszer megismétli a de. próbálkozását, de felkészített, hogy semmi jóra ne számítsak. No ekkor kezdett tudatosulni bennem hogy elveszítem a szeretett kedvencemet. Úgy éreztem, hogy feneketlen érzelmi mélységek felé zuhanok. Amit tetézett,( hogy hallomásból tudtam) az állat mérhetetlen kínok között fog kimúlni.
bocsi, de egyszerre nem fogadott el ennyi karakter így itt a folytatás...:
Közben telefonálgattam, a kényszer vágó hídra, hogy reggel jöjjenek a tetemért. Nem tudom eléggé szavakkal vissza adni mit éreztem. Most is csak annyira emlékszem vissza, hogy mérhetetlenül össze voltam törve és szinte magamon kívül vittem ki a karámba a szalmát ami az utolsó fekhelyéül szolgált. A doki bent az istállóban beadta az injekciókat, amitől Kincsem lefeküdt, majd elment. Ott álltam a jászol mellet kimerülten, végtelenül összetört szívvel és zokogásban törtem ki, ami egy kétségbe esett hangos imába csapott át.
- Könyörgök ne vedd el tőlem Uram. Tudod, hogy mennyire kedves Ő nekem. Ha rám haragszol engem büntess ne ezt az oktalan jószágot…-
Többet nem tudtam kinyögni ha nem csak zokogtam tovább. Mikor végre abba tudtam hagyni, akkor Kincsem kicsit megemelte a fejét… rám nézett és egy nagyot sóhajtott. Na most van vége – gondoltam – Ő is feladta. Össze szedtem magam és bementem a házba. Kimerülve, éhesen, átázva és össze törve. Arra gondoltam, hogy eszek pár falatot. Addigra biztosan kimegy a bódító hatása, feláll a ló és kivezetem a karámba, ahova már megágyaztam neki a végső tusára. Kb fél óra után erőt vettem magamon és reszkető lábakkal kimentem az istállóba. Félúton megálltam, hogy hallom e a kíntól való kapálódzást, rugdosást… de semmi. Amikor benéztem az ajtón láttam, hogy békésen eszi a reggel odaadott lucernát… szeme sarkából rám nézett és folytatta… Mikor beléptem még meg is lökött a fejével, mint ha azt mondta volna – na mi van… ezért voltál úgy oda? – Nem tudom hányszor öleltem meg és hányszor mondogattam köszönöm Istenem!!! Még azon az éjjelen és a következő reggelen is hitetlenkedve néztem ezt a csodát. Isten meghallgatta könyörgésemet, amikor a feneketlen mélységbe voltam és felemelt. Áldott legyen a neve!!!
Akkor azonnal még nem, csak pár nap múlva fogtam fel, hogy most volt életem első „közvetlen találkozása” Istennel, aminek már tudatában voltam. Addig is ott volt, de én nem vettem észre. S amikor bajban voltam nem hívtam. A fene nagy egóm és tudatlanságom nem engedte! Végtelenül szégyellem mind ezt!
Hát azt hiszem ettől a ponttól számíthatom a megtérésemet. De ugyan akkor ott van bennem, hogy ez csak a kezdet… még sokat kell erősödni a hitemben, formálódnom és levetkőzni a több évtizedes előítéleteket.
Köszönjük János ezt a bizonyságtételt! Isten olyan csodálatosan munkálkodik a te életedbe is és mindenkiébe körülöttünk, olyan jó ezt látni. Olyan jó az is, hogy le lehet írni, meg lehet osztani! Egy budapesti gyülekezetbe összeszedték egy jó pár ember megtérésének történetét és kiadták egy kis füzet formájában Fordulópontok címmel és minden gyülekezetbe látogató kap egyet, hogy erre számíthat :D Komolyan mondom, hogy itt is megpróbálhatnánk valami ilyesmit. Csatlakozom hozzád: Áldott legyen az Úr neve.
Édesanyám most töltötte a 73-at. Már vagy másfél éve mondogatom neki, hogy veszek a régi kazettás magnós rádiója helyett másikat. Abba mindig beragad a kazi, meg recseg ropog nyekereg. Most meg sem kérdeztem ha nem a szüli napjára (most vasárnap) vittem és kész. Kicsit aggódtam, hogy boldogul e majd a távirányítóval. Ki tudja e választani a rádió, a CD és a pendrive funkciót. Vasárnap du. tartottam is neki egy kétórás gyorstalpalót. Úgy 90%-ig megértette. Most felszaladtam hozzá, hogy megköszöntsem nőnapra (köszöntök itt is minden hölgyet) és megnézzem hogy boldogul a „zenecenterrel”. A múlthéten minden este a youtubon vadásztam neki a zenéket. Tudom, hogy a régi magyar slágerekért oda van. Így aztán vagy 50-et felvettem neki. De csináltam még zsoltárokból, magyar nótákból, mulatós zenéből és régi olasz slágerekből is egy egy csokrot. S úgy mellékesen becsempésztem egy 10-es Pintér Béla válogatást. Hogy felmentem örömmel újságolta, hogy le tudja játszani a „kütyüről” (így híva a pendrivét) mind a kilencven számot, csak azt sajnálja, hogy még nem tudja vissza „tekerni” amit többször meg akar hallgatni. Mikor mutattam neki akkor mondta hogy ahhoz a rézhez vigyem ahol a gyerekek énekelnek. Hát kiderült, hogy a pintérre gondolt… Miközben hallgattuk a sok Pintér dalt újságolta, hogy ezeket szereti a legjobban… tegnap éjjel mikor nem tudott aludni ezt kapcsolta be véletlenül és annyira tetszett neki.
Hááát mit mondjak… kicsit kiakadtam… össze gyűjtöttem neki 80 kedvencét, mellé csempésztem 10 újat Pintértől és kiderül, hogy azt hallgatja legszívesebben!
Megint bebizonyosodott, hogy ajándékozni nagyobb örömöt okoz, mint kapni. Meg az is, hogy Isten ezer és ezer módon tudja a szíveket megközelíteni, átölelni.
Köszönöm mindkét történetedet János, annyira jó, hogy leírtad! :-)Olyan jó látni, hallani ezeket a bizonyságtételeket, történeteket!Isten mindig munkálkodik, hol kis dolgokban, hol nagy dolgokban. Sokszor tudatosul bennem, hogy csak rajtam múlik, észreveszem-e a "hétköznapi csodákat"! Pár napja éppen ezért tudatosan elkezdetem összegyűjteni és leírni a hálaadásaimat, a hétköznapi csodákat.
A hosszú hétvégéből amennyit csak lehetett kinn a kertben töltöttem. Van sok dolog, de még több az öröm. Mint minden tavasszal most sem tudok betelni a növények "feltámadásával" Van amelyik még mindig "szunyókál", de többségében láthatóan ott duzzad feltámadni vágyás. No és kis "kosztosok" pacsirták, rigók, fülemülék,... meg még amiket fel sem ismertem. Ott koncerteztek körülöttem, megköszönve a téli eleséget.
Hajnalonta ha felébredek kinyitom résnyire az ablakot. Friss tavaszi levegő és "őrületes" madárcsicsergés hallatszik!!!...:-)
Délutánonként dolgozgatom a kertben. Akkor is nagy a "zsivaj" Tegnap Te jutottál az eszembe Annamari! Pont olyan hálaadással "csicseregsz" itt a blogokon, mint a pacsirták és rigók a délutáni napsütésben...:-)
Talán nem haraxik meg Erzsike néni, ha elmondom az Ő hétköznapi csodáját ami n pár napja történt vele. Az újságban egy hirdetésre lett figyelmes, hogy hűtőszekrény akcióznak valamelyik áruházban. Össze szedte kis pénzét, betette a táskájába és elindult hogy vegyen egy hűtőt. A buszmegállóban összefutott egy réges régen látott ismerőssel. Rövid beszélgetés után elújságolta Erzsike néni, hogy nehezen össze gyűjtött pénzecskéjéből megy hűtőt venni. A régen látott ismerős erre mondta, hogy ne menjen sehova, mert nekik fölöslegessé vált egy jó hűtőszekrény és szívesen oda adja...
De jó, hogy leírtad ezt János! Nekem is elmesélte ezt vasárnap este, hogy nem mert már vele kiállni, pedig úgy megosztotta volna...de akkor itt is hallhatjuk! Dicsőség az Úrnak érte! Ábel
Jaj, de jó, hogy visszajöttem ide is!!!! Annyira el voltam foglalva a többi bejegyzéssel!! ott csicseregtem, oda írtam a hálaadásaimat,a "jelentéseimet" a csodákról:)) János,MIndenki! nagyon,nagyon szeretem az Oázist,a tavaszt, a madarakat, az egész világot!!! És persze Istent!!Már megint "doppingol",nem tudok aludni, ugyanolyan lelkesedéssel forgatom a Bibliát, olvaslak titeket, mint azon a február 15-i éjjelen!! Még jövök! Ti addig-remélem-békésen fordultok a másik oldalatokra!:)
Na,már itt is vagyok, hogy csatlakozzam Jánoshoz! Most jövök az udvarról, ragyognak a csillagok,friss tavaszi illat mindenhol! ( A tegnap este vásárolt almámat keresve lementem az autóhoz, de sehol, visszaérve megtaláltam az ágyam elé letett hátizsákom zsebében!!) Mire volt jó ez a kis kitérő?:) Hogy itt beszámolhassak a csodáról, a ragyogó, csillagos égboltról, a békésen alvó madárkákról, a tavaszi illatról!És a legnagyobb csoda, hogy lefekvéskor a világ teremtésénél aludtam el..."Legyenek világító testek az égbolton,hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek,a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre.És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet:a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogí uralkodjék éjszaka;meg a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre,....(1Móz 14-18) ...További áldott,békés álmokat!Köszönöm Istenem,hogy velem vagy mindig! És Oázisos testvéreimmel, szeretteimmel, és az egész nagyvilággal!Ámen
Re János márc.7.:János, most olvastam a lovas beszámolód, döbbent figyelemmel...és óriási megkönnyebbüléssel a végén!Most egy hosszú másolás következik egy Nagy László verseskötetből, mert nem tudok várni, hogy majd találkozzunk és odaadjam!
Ereklye Nyitott szemem az éjben. De én nem vagyok vadnyúl, aki őrszeme önmagának. A nyúl fia szüntelenül ott él, ahol született. Orrcimpáját virág csiklandja, hamarosan puskapor fintorítja. Bukfencre is ott lövik fészke közelében. Én elmegyek héthatáron túlra. De ha majd a holdban könyöklök, akkor is ereklyémre nézek.Nyitott szemem a holdban. Már vér a szemem, dér a sisakom, de csak nézem ereklyémet:ezt a ménzabolát. S mire a jégvirágok a pára kríziséből felnőnek előttem s hivalkodik reggelre a tél: ereklyémet leemelem az ablak bitójáról s megmelegítem számban. Megrázom fejemet,két orcámnál nagy a csilingelés. De az Aranykoszorú,a kitüntetések hallgatnak örök sötétségben. Hallgassanak. Nincs más ereklyém.
Hozhattam volna egy csipetet a leleglői mohából. Ahol kiskoromban álmomból ijedtem rá a vérpados alkonyatra. Sírván barmaim rémületére, jutott eszembe először, hogy nekem is meg kell halnom. És megtarthattam volna egy véres ballonkabátot. Harmincegy golyó ütötte át, de csk bőrét csípték a fiúnak, bizonyítva:létezik csoda. Figyelmeztetve:nem véletlenül maradsz élve, még sokat akar tőled a sors. És nem hoztam szálat se a balkáni nő hajából.
Nézem ereklyémet az ablak bitóján. Nyitott szemem a télben. Akkor is így néztem s láttam:férfiak jönnek rudakkal, kötelekkel. Örök-ostoba inkvizíció. Rátörnek az eretnekre,a fekete ménre, a betöretlenre. Közben hány cigarettát sodrok s füstölök égre, tudja az ég.Ahol a füst jár kéken, a lófogak ott vicsorítanak,nem veszik be a zabolát.Anyánk sikongat.Kötelek szakadnak, ostobák esnek hanyatt.De akár a keljföljancsik,inogva újra merőlegesek,s lóhúgytól, habtól csatakosan vonulnak tanácskozásra.Ezek eltörik derekadat, gyönyörűm. Ezek fejbe lőnek.Ezek hurkának töltik véredet, szívem.Add ide tenyerembe megsebzett szádat. Add a szemedet szememhöz. Ezt a vasat pedig a széna selymével becsavarom s te játszva beveszed. Enyém vagy már nem az övék.Én a tiéd. Megszülettünk, hogy hozzáadjunk valami jót a világhoz. Megnyílt a világ harsonásan, ló és lovasa szűz repülésben arányozza a tornyokat, magaslatokat. Hótól, tajtéktól vagyunk fehérek. Anyánk pedig beleőszül, hogy elvesztünk, elmentünk örökre. Riadalmas ablaka elé álljunk, gyengédség lovassszobra a hóesésben.
Ingereink a tavaszt hívják, jönnie kell. Már nyílik a százszorszép- Nyitott szemem a tavaszban. Ménemet fényesítem vőlegényévé kancácskáknak, özvegy kabláknak. Mert háború után az ember még a pacsirtát is ekébe fogná. Mert láttam én, miképpen vonul a törzsmének arkangyal-tábora hullámozva völgyön-hegyen nyugatra, a germánok vasfazekába-immár kiherélve, meggyalázva, ágyéktól bokáig vérharisnyásan. Csak a terebély gyümölcsfa, aki fölöttünk állt, ő mondhatná el, mit művelt époszi ménem a virágpor évadjában. Esztendő múlva a kiscsikók tábora táncolt lángján a tavaszi gyufavirágnak.
Hullván a naptár levele, nem födheti el ifjúságom. Lovam se halt meg igazán, csak átváltozott.Nézem ereklyémet addig, addig, amíg a jégtáblás Dunából ő veti föl fejét szalagosan, s fölemelkedik szárnyival. Csupa igazgyöngy a tollazata s már csapkodja ablakom. Hív egy tiszta vágtára, kerek repülésre megint. Már a kupolákon dobolunk s a romlás pokoli kobakjain. Aztán ennek is vége. Elcsitulunk. Nyitott szemem az éjben. (Isten lovai 1967-1973)
Hogyan került hozzám ez a régi kötet?-Ez is csoda. Diákkoromban szerettem olvasgatni,aztán valahogy költözéskor vagy lakástűzben elkallódott. Sokszor eszembe jutottak verssorok,egy nagy, nagy kedvencem éppen az Ereklye egy sora:"Megszülettünk,hogy hozzáadjunk valami jót a világhoz." Sokáig nem lehetett kapni ezt a kötetet,pedig többször kerestem. Aztán mit ad Isten, 2009 decemberében Péterrel bemegyünk a Batthyány utcai antikváriumba,és a szemem megakad a könyvön! Pétertől megkaptam---azért,hogy most legyen honnan másolni a blogba:)
Egy nagy „kihívás” számomra, hogy a családom tagjait (apraját és nagyját) a keskeny, de igaz útra segítsem. Eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel megy ez a „munka”. Most vasárnap a kis unokám elkísért az Isten tiszteletre. Bár előtte győzködött, hogy Ő bátor és majd egyedül megy a vasárnapi iskolába, de amikor az átvonulásra került a sor elfogyott a mersz… Így aztán vele mentem én is. Kicsit bosszankodtam, mert jobb szerettem volna az ige hirdetést hallgatni. De Istennek más terve volt velünk. Ott az elején kicsit kuka volt, de később megnyílott a szája. S két olyan választ adott a kérdésekre, hogy az én szemem is felakadt, hiszen most volt ott másodjára. Emlékezett az egy évvel korábbról Jézusra, hogy ő Isten (még nem tudta ugyan megkülönböztetni, hogy „csak” a fia) és, hogy kereszthalállal halt meg.
Nagyon büszke voltam magamban.
Azért is írtam ide, ebbe a rovatba, mert nekem ez is egy kis hétköznapi csoda amint Isten munkálkodik bennünk és segítő kezet nyújt. Nekem és Kristófnak.
Megjött az első fecske! Az istállóban épp dolgoztam amikor beröppent az első fecske. Nagyon megörültem csivitelő köszöntésének. És most végig gondoltam, hogy ez a kis csöppség mekkora utat tett meg oda vissza az ősz óta… Csodálatos, hogy az Úr mennyi erőt „bölcsességet” és értelmet adott ezeknek a piciny madaraknak… Aztán eszembe jutott, hogy miért is a kedvenc időtöltésem a kertészkedés… Isten most válaszolta meg ezt nekem. Ez után a kis „napi öröm” után amit a fecske megjelenése okozott. A FELTÁMADÁS… bizony bizony! Minden tavasszal hatalmas örömöt okoz nekem (szerintem mindannyiónknak) látni amikor újra éled a természet… feltámad S hogy ez Épp egybe esik Jézus feltámadásával, talán nem is véletlen!
Áldott hetet néktek és áldott készülődést az ünnepre. Üdv:János
Szombaton du-ra terveztünk egy kis baráti össze jövetelt,hogy megünnepeljük feleségem 50-ik szülinapját. A héten elég vacak idő volt... szombat de. is. Így egy kis segítségért (imával) az Úrhoz fordultam, hogy csak egy pici jó időt adjon du.-ra hogy barátainkkal kellemesen tölthessük el azt. Az Úr meg is hallgatott! Egész estig nem esett az eső és néha néha még a nap meleg sugarát is élvezhettük.
Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy írja meg azokat a kis, vagy nagy csodákat amiket nap, mint nap az Úr tesz velünk. S ha elég nyitottak vagyunk és észre vesszük.
VálaszTörlésPár napja történt, hogy ebéd után a nappalinkból megláttam egy pár fekete rigót, amint a teraszon keresgéltek élelmet. Eszembe is jutott milyen gyönyörűen daloltak a nyáron.
De rögtön el is szégyelltem magam, hogy most amikor hó fed mindent megfeledkeztem róluk, hogy ezt némi eleséggel megháláljam.
Még az nap vettem egy egy kiló kölest, napraforgót és búzát amit össze keverve kiszórtam a teraszra.
El is feledkeztem róla, de ma az ebéd után ismét az ablakon nézelődtem és láttam ismét a rigópárt, több cinegét, vörösbegyet, kerti rozsdafarkút (ami az eresz alatt fészkel évek óta)
És nagy nagy boldogság töltött el… Hálát adtam Istennek, hogy „megdorgálta” a lelki ismeretemet és eszembe juttatta azt amiről a meleg szobában elfeledkeztem.
Ez szép látvány/élmény lehetett! Köszönjük, hogy megosztottad velünk is.
VálaszTörlésTekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Máté: 6.26.
Ábel
Engem tegnap fogott meg egy gondolat, mégpedig a jegygyűrűmet forgatgatva az ujjamon. Én mindig más kezemen hordom, ez egy ilyen szokás nálam, hogy hol a jobb kezem gyűrűs ujján van, hol a bal kezemen. Sosem veszem le, viszont, hogy megnézzem melyik kezemen van, csak össze kell szorítanom a középső és kisujjammal és már meg is nyugszok, hogy meg van, ott van. Hál' Istennek egy keresztyén házasságban élhetek immár 3 és fél éve, Isten csodálatos feleséggel ajándékozott meg. A vele való kapcsolatom, a házasságunk rendkívül fontos számomra. Ez egyike az olyan dolgoknak az életemben, ami nélkül el sem tudom képzelni a létezésemet, az életet, a mindennapokat. Ezért fontos számomra a gyűrűnk is, mely egy jelkép, szimbólum. Esküvőkön szokták ecsetelni, hogy ez a folytonosság, állandóság jelképe, ahogy körbe ér és az egységet, teljességet jelképezi. A következő gondolatom az volt - ekkor éppen vezettem amúgy, érdekes, hogy pontosan emlékszem is hol jártam - hogy Isten milyen jelet, szimbólumot adott a vele való kapcsolatunkhoz, ha úgy tetszik szövetségünkhöz. Rögtön a kereszt jutott eszembe. Jézus Krisztus kész volt meghalni értünk és kifizetni a váltság díjat helyettem. Ez a legnagyobb jel Isten szeretetére. Ezt követően elképzeltem a keresztet és vizuálisan megpróbáltam a fejemben kirajzolni egy alakzatot, mely a keresztből indul ki és ugyanazt a folytonosságot fejezi ki, mint a gyűrű. Ha tudtok követni, ti is megpróbálhatjátok elképzelni, ahogy a kereszt szárait meghosszabbítjuk és összekötjük őket, akkor egy dupla gyűrűt kapunk! Érthető az illusztráció? Isten vertikálisan és horizontálisan is a végtelenségig szeret! Ha a keresztyén házasságom a feleségemmel egy folytonos, egységes, állandó szerelmi kapcsolat, melynek a jelképe egy gyűrű, Isten szeretete felém egy dupla gyűrű, mely körbefog, megvéd és soha el nem enged. Így szereti Isten az embereket és az Ő szeretete legjobban Jézus keresztjében mutatkozott meg, melynek még az alakja, tovább gondolt formája is Isten szeretetének határtalanságáról és mélységéről beszél.
VálaszTörlésÁbel
Ábel, köszönöm!!!!Megvan a dupla gyűrű!!!Ma (illetve már tegnap) olyan erősen éreztem az Istentől felém áradó erőt és szeretet,mint még soha! Talán először igazán! És nem akármilyen-türelmet, idegrendszert próbáló- körülmények között,a rémület,elkeseredés határán...Hirtelen a már ismerős szorongáson úrrá lett valamilyen,számomra eddig ismeretlen nyugalom, hit, derű...És jutott annak is belőle,akivel együtt küzdöttem a kétségbeeséssel, félelemmel szemben. Mosolyra, sőt őszinte nevetésre fordítottuk a sírást.
VálaszTörlésÉs ennek a csodának részese, segítője volt még valaki, aki térben több száz kilométerre volt tőlem, de lélekben olyan közel hozott hozzá Isten, mint még soha.
Tudom,jöhet ennél még nagyobb,még fájdalmasabb próbatétel is, de nekem ez most mérföldkő volt az utamon.
Annamari
Bocsi papa,alig várom, hogy reggel legyen, és mehessek kölesért!!! Képzeld,gyakran csipegetek bio kölesgolyót(!), és valamelyik nap még tréfáltam is, hogy olyan vagyok, mint egy madár...És megfeledkeztem az igazi madarakról!!!De nagyon jó, hogy írtál!! Itt lakik a szomszéd bokorban egy különös, szép fekete madár. Minden nap megcsodálom, csak éppen eddig nem adtam neki semmit! A megjegyzésedet olvasva magamra ismertem! Köszönöm!
VálaszTörlésAM
Délelőtti séta, játszótér, állatbolt és pogácsa Somával. Úgy érzem határtalan a szeretetem kisfiam felé, mégis ez eltörpül, szinte semmi ahoz képest, ahogy Isten szeret engem és kisfiamat is. Felfoghatatlan, lenyűgöző, békét hozó.
VálaszTörlésÁbel-papa :)
Re:AM
VálaszTörlésMostanában fokozottan figyelem az előre jelzéseket, mert holnap indulok.
A jövő hét közepére komisz hideget jósolnak. Különösen figyelni kell majd az „ég madaraira” és gondoskodni róluk (is)
Most így késő este már szinte mindent bepakoltam és minden lecsendesedett körülöttem utoljára „bekukkantottam” az oázisba. Örömmel látom, hogy Te is és Editke is „aktív” tagok lettetek.
Most én kicsit elmaradok innen, mert a kinti mobil internetem döcögős. De ha még is mód lesz rá igyexem hogy „benézzek” Gyakran járom ezt az utat (Debrecen – Milánó) munkám miatt és nem győzök hálát adni Istennek, hogy ilyen munkával ajándékozott meg. Ezek alatt az utak alatt történnek igazán azok az apró csodák és bizonyság tételek amikre már utaltam.
Remélem, majd be tudok számolni róla. Addig is szeretettel gondolok rátok.
Sajnos a következő oázisra még nem érek haza, de itt talán tudok majd követni az ott elhangzottakat.
Áldás kívánással:János
Kedves János!
VálaszTörlésJó utat nektek! Találkozunk 3 hét múlva! Várunk vissza, várunk az Oázisra! Addig is igyekszünk majd itt is hírt adni magunkról és a jövő heti beszélgetésünk menetéről.
Reméljük nem lesz sok gond az időjárás miatt, áldott utazást!
Ábel
Kedves János! Köszönöm a visszajelzést!
VálaszTörlésRemélem, épségben megérkeztél, sok-sok apró csodát észleltél útközben!! Várjuk majd a beszámolódat!
Szeretettel:
Am
Első Oázisos álmom :)
VálaszTörlésHajnal fele volt már, mikor azt álmodtam, hogy ott vagyunk a teremben, János visszajött, mindenki ott van és hallgatjuk a beszámolóját. Valami oknál fogva egy francia kastélyról beszél, hogy milyen szép volt és hogy el kellene menni egy hosszú hétvégére. János fia is ott volt, aki azt javasolta, hogy 5 napra menjünk inkább. Mindenki felbuzdul, Zoli is nézi a naptárat a telefonján, a repülés 4000Ft/fő, beszéljük, hogy milyen olcsó, biztos tele lesz a gép, csörög az óra...
:D
Ábel
Nagyon jó, főleg, hogy megosztottad velünk, legalább derűsen indul a napunk.
VálaszTörlésSziasztok.
VálaszTörlésKoszonom jot nevettem rajta en is.
Kastelyt ugyan nem lattam, de volt par forro pillanat az autopalyan ahol tenyleg az Ur segitet. (a frontok miatt kicsit gazos volt a kozlekedes) Most "szieszta" idoben vagyunk es van internet vonal is igy kihasznalom es udvozollek titeket. Hala Istennek itt 17 fok van es jol esik a szabadban dolgozni. Bar az ejjel fagyott.
A tobbit majd estere.
Aldas kivanassal:Janos
Szia János!
VálaszTörlésA munka mellett van időd a városban szétnézni? Láttad már a Milánói Scalat, és Az utolsó vacsorát?
Kedves János! Itt 0-5 körül van a hőmérséklet, szóval keresztyén határokon belül irigykedünk :D
VálaszTörlésTovábbi áldott munkát és várjuk a frissítéseket státuszodról!
Ábel
re:frissites a statuszunkrol...:-)
VálaszTörlésHat egy alapos proba volt az ejjel. erthetetlen modon felszokott a vernyomasom 193/133-ra es nem tudtam gyogyszerrel sem lehuzni. Mig fiamnak sikerult mentot hivnia fel ora) egyfolytaban imatkoztam es az Urat hivtam segitsegul. imam vegul meghallgatasra talat es megjott a mento bevittek es beallaitottak az "alapjaratomat"...:-) Most mar semmi bajom de. dolgoztunk es most az aldott napsutest elvezzuk szieszta utan. Holnap du. tervezzuk, hogy a Milanoi Domot, a Scalat megnezzuk. Sajnos az utolso vacsora megtekintese nem olyan ecceru, mert honapokkal elotte be kell jelentkezni...
Aldaskivanassal:Janos
Imádkozunk megerősödésért! Vigyázz magadra! Örülünk, hogy megsegített az Úr!
VálaszTörlésÁbel
Sziasztok!Most kapcsolódtam be! Felgyorsultak itt az események! János, nagyon vigyázz magadra, várunk vissza!!
VálaszTörlésÁbel, izgalmas álmod volt! Tán csak nem egy lehetséges Oázisos kiránduláson jár az eszed?:) Amilyen jól sikerült ez a blog, egy kis kirándulás sem lenne rossz ötlet...:)
Am
A próféta nő szóljon belőled! :)
VálaszTörlésÁbel
Edit!
VálaszTörlésSajnos, nem tudok ma délután menni. Mostanáig vártam, hátha javul a helyzet, de nem...Éjjel tombolta ki bennem egy vírus magát,és csak húz az ágy! Veletek vagyok lélekben!Am
Nem rég jöttünk haza a gyülekezetből, mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Az előadás az áldozatvállalásról és engedelmességről szólt, rávilágítva arra, hogy amikor mi úgy gondoljuk, milyen nagy áldozatot hoztunk - dicséretet érdemlünk - mindeközben elfelejtünk engedelmeskedni Isten parancsolatainak.
VálaszTörlésZolinak a szülei, akik most már 48 éves házasok, beszéltek, arról hogyan segítette a hitük leküzdeni a gyerekneveléssel, családfenntartással járó örömteli nehézségeket. Sándor bácsi elmesélte a családtervezésüket (nekem ez nagyon tetszett),három gyermeket akart, de Rózsika néni kedvéért négyben állapodtak meg, mikor aztán kiderült, hogy útban van az ötödik, meglepődött, hogy lehet ez, hiszen csak négyet terveztek, majd azt mondta most már mindegy, felőle lehet tíz is. Nyolc gyermekkel ajándékozta meg őket az Úr.
Nagyon jó volt ebben a közösségben eltölteni ezt a vasárnap délutánt, továbbgondolni pedig azt, hogy mit és hogyan lehet javítani a sajátunkon, az már nem egy délután lesz.
Köszönjük a beszámolót!
VálaszTörlésÁbel
Úgy örülök, hogy jó volt! Majd személyesen még mesélsz egy kicsit róla, jó?
VálaszTörlésSzerda Oázis!!
Am
Szia Annamari!
VálaszTörlésLeginkább annak örülök, hogy a férjem is jól érezte magát. Ez még nem jelenti azt, hogy ezután együtt megyünk minden vasárnap az istentiszteletre. Már az is hatalmas eredmény, hogy eljött és nem replikázott velem utána, hogy hova vittem. Sőt tetszett neki. Amilyen lobbanékony természetű, ez is megtörténhetett volna, bár az elmúlt hetekben ebből semmit nem tapasztaltam. Lehet, hogy Jézus Krisztus beköltözött a nappaliba?
Szerdán találkozunk.
Ciao mindenkinek!
VálaszTörlésre:Edit... ime egy bizonyitek, hogy Istennek semmi sem lehetetlen!...:-)
Bar az en vernyomasommal meg nem "boldogult"...:-)
Kinlodok meg egy kicsit es holnap indulunk, de sajnos nem erek az oazisra haza.
Re János
VálaszTörlésPedig a beszámoló a francia kastélyról és az olcsó repülőjegyekről...
:(
Ábel
Kedves Abel.
VálaszTörlésBeszamolot tudok, majd francia kastelyrol, mert vagy 20 eve voltunk fr.o.-ban. Olcso repjegyek meg a pelikan.hun mindig van. Igaz kicsit tobbert...:-)
De egy csodarol is beszamolhatok. Nem is kicsirol!
Miota kinn vagyunk erthetetlen modon felszokott a vernyomasom. Mint mar irtam a masodik nap ejjelen be is vitt a mento, de tartosan nem tudtak megoldast talalni es nagyon szenvedtem a helyzettol, mert tudom, hogy milyen komoly bajokat is elo idezhhet.
Hivtam a kardiologusomat (aki kezel) de jobb otlete neki sem volt mint az ittenieknek, hogy duplazzam meg a gyogyszer adagomat. En meg is triplaztam de semmi eredmenye nem volt. Tegnap reggel mar az olcso repjegyeket neztem, hogy itt hagyok mindent es hazarepulok, mert nem tudom vallalni hazaig a vezetest. Es akkor jott a segitseg Istentol!!! Felesegemet felhivta (egeszen mas okbol) a baratom es uzlettarsam Kisdoki bacsi. O az aki az Istenhez vezeto uton az elso lepesben segitett... felnyitotta a szemem (asszem mar meseltem) Erzsike elmondta mi a problemam es o azt tanacsolta noveljem meg a vizhajto menyiseget ( ne a vernyomascsokkentoket) 24 ora alatt mar itt az eredmeny mar majdnem a regi a vernyomasom!!!
Hat az Ur ismet megmutatta hatalmat, szeretetet es kegyelmet!!!
Aldott legyen az O neve... koszonom!!!
udv:Janos
De jó! Szívből örülünk, hogy jobban vagy! Emlékszem a doki bácsira, akire a felesége keresztet vetett. Igaz?
VálaszTörlésHolnap is gondolunk majd rád az úton!
Ábel
János! Várunk vissza! Jól esik olvasni hittel teli, jókedvű megjegyzéseidet:)AM
VálaszTörlésSziasztok.
VálaszTörlésHaza érkezésem után történ még valami. Átgondoltam az egészet és megértettem, hogy ami utána történt az még csodálatosabb.
A részletekről idő hiányában nem írtam, de most szeretném megosztani veletek.
Amikor péntek éjjel felszökött az egekig a vérnyomásom és a fiam a mentőért szaladt ott feküdtem egyedül az ágyon és imádkoztam. Imámban arra kértem Istent, hogy ne szólítson el még most, hanem adjon még pár napot, hogy haza hozhassam a fiamat. Ne maradjon ott egyedül egy idegen országban hely és nyelvtudás nélkül kiszolgáltatva.
Az Úr meghallgatott, és mint már írtam jobban lettem, be tudtam fejezni a munkám és csütörtök este épségben hazaértünk. (Bár a vérnyomásom még mindig 160 körül volt)
Ekkor a lefekvés előtti elcsendesedéskor imámban megköszöntem Istennek, hogy teljesítette kérésemet és haza vezetett minket.
Emlékezve a kérésemre (a pár nap haladékra) letettem életemet a kezébe.
- Uram itt vagyok előtted hálás szívvel mert meghallgattál és haza hoztál, most legyen akaratod szerint. Ha magadhoz szólítasz megyek, de ha maradhatok mutass utat, hogy mit tegyek hogyan szolgáljalak, hogyan legyek a Te és embertársaim segítségére és hasznára.-
Bevallom könnyes szemmel aludtam el. Átaludtam egybe az egész éjszakát és kipihenten 130-as vérnyomással ébredtem. Először csak hitetlenkedve legyintettem (lesz ez délre több is) és csak a szokásos adag gyógyszeremet vettem be. De jött a dél, majd az este és hiába volt a feszített munkatempó a vérnyomásom csak nem akart emelkedni. Majd jött az egyik, a másik telefon, s később a fiam… segítségemet kérték. Bár a szerdai Oázison nem voltam, ahol átbeszéltétek az Isten és mi emberek közötti kommunikációt, de úgy gondolom, hogy az Úr üzent. Ő küldte a bajba jutottakat hozzám… Köszönöm Uram!
Sokat segítesz nekem ezzel a beszámolóval. Ha velem történik ugyanez egészen biztosan, arra gondolok, valószínűleg hibát követtem el és most figyelmeztet a Mindenható: a szabályokat be kell tartani! Lehet, hogy át kell gondolnom Istenről alkotott elképzelésemet: Ő nem egy szigorú tanító, hanem szerető szülő (aki tudjuk, nem engedékeny)?
VálaszTörlésMilyen jó, hogy az Oázisban mindent megbeszélhetünk, nekem ez óriási segítség.
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon hálás vagyok én is a beszámolókért!
János, csodálatos, amit átéltél, megéltél, megtanultál. Sokszor a nagyszerű pillanatokat emeljük ki, de hosszú távon lehet, hogy a nehéz pillanatok még többet jelentenek nekünk. Igen, ahogy Edit is írod, ez megerősítés mindenkinek, hogy emlékezzünk, ha jön valami nehézség. Ilyenkor frusztráltak lehetünk, morgunk, perelünk, de...aztán rá kell, hogy jöjjünk, fel kell, hogy ismerjük: mi olyan kicsik vagyunk, hogy értsük Isten olyan nagy terveit. Az, hogy valami rossz történik velünk, beleértve tragédiákat, betegséget, bármit,nem azt jelenti, hogy Isten a bűneink miatt elfordult tőlünk, hanem továbbra is tart, tanít, hogy bízzunk benne, sőt hálát tudjunk adni akkor is, ha minden szempontból rossz helyzetbe kerültünk és ki tudjuk mondani, ha csak suttogva is: minden a kezedbe van Uram, szereteted határtalan felém, Te jobban tudod mint én, ezért köszönöm Uram.
Római levél 8.28:
"Akik Istent szeretik, MINDEN a javukra van."
Köszönöm Uram!
Sok mindenre megtanít a szenvedés, nehéz helyzetek átélése, néhány példa:
- türelem
- hálaadás a természetesnek tűnő dolgokért
- együttérzésre tanít, ha körülöttünk mások mennek át nehéz helyzeteken
Ábel
Még annyi: János, az, hogy Isten meghosszabbította napjaid - szívből remélem évtizedekről van szó, de az Úr tudja - azt jelenti, hogy terve van veled, nem is akármilyen! Mondhatni, hogy a halál torkából jöttél vissza. Ez megerősítés egyben, hogy bár Isten magához szólíthatott volna az örök békességbe és vele való teljes közösségbe, de még itt kell maradnod közöttünk és - ahogy te is írod - szolgálnod Neki, szerintem fantasztikus lesz, ahogy ezt az üzenetet kibontja előtted Isten az elkövetkező időszakban, hogy mi/mik ezek a szolgálatok, alig várom már én is hogy halljam majd a konkrétumokat, merre vezet Isten ezzel kapcsolatban!
VálaszTörlésÁbel
Ez az!Ez az Oázis értelme!A közösség, egymás hitének erősítése!De jó,hogy visszajöttél, János!
VálaszTörlésAnnamari
Emlékszem,1982-ben félig még gyerek fejjel, elsőéves magyar szakos hallgatóként próbáltuk megfejteni,értelmezni az Ómagyar Mária-siralom rejtelmeit.
VálaszTörlésAzóta közel 30 év telt el.Anya vagyok,most már keresztyén is.Könnyes szemmel, igaz hittel és fájdalommal tudom újra olvasni az ismerős sorokat!!
Köszönöm Istenem, hogy ezt megadtad nekem! És kérlek, segíts tovább utamon!
Annamaria
"Világ világa,
VálaszTörlésVirágnak virága,
Keservesen kínzatol,
Vas szegekkel veretel!"
...és itt él a szívemben Jézus...
Karácsony.Emlékek.Gyerekkor.Gyertyafény.Titokzatos szárnysuhogás.
VálaszTörlésKamaszkorom.Nagyapám utolsó karácsonya ünneplőben nagybetegen a mi otthonunkban.Hitt Istenben.Én még nem gondoltam Istenre,de együtt énekeltem vele.
Fiatalasszony korom,az egyetlen karácsony,amit a lányommal a szívem alatt és édesapjával együtt töltöttünk hárman.Nem gondoltunk Istenre,de énekeltünk.
Aztán a fájdalmas,lakástűz utáni karácsony kisbabával.Próbáltunk énekelni.
Isten várt.Évekig várt.Hány karácsony telt el feldíszített fával,ajándékokkal,énekkel,családi körben,még messze külföldön is csillogó-villogó műfenyő tövében Mikulás lábnyomokkal a kandalló előtt!
De valahogy hiányzott valaki, valami,és mindig ott ült a szomorúság a szememben.Hiába sütöttük a bejglit,hiába díszítettük a fát.És nem tudtam gyertyát gyújtani, mert fájt.És nem mertem énekelni,mert szorongatta a torkomat a sírás.
2010 karácsonyán aztán valami megmozdult.Előtte egy-két héttel léptem át először felnőtt lányommal a csapókerti templom küszöbét.Gyertyát gyújtottunk Péterrel és Flórával,igazi fenyőillatú, gyertyafényes,kis Jézuskás karácsonyunk volt. És olyan jóízűre még sosem sikerült édesanyám mákos bejglije!
AM
Szia János!
VálaszTörlésJó, hogy hazaértél, hogy itt vagy köztünk ismét! Köszönöm én is a beszámolót! Elindította bennem azt a gondolatsort, hogy Istennek terve van velünk, az életünkkel, de olyan nehéz sokszor kimondani, hogy legyen meg a TE akaratod. Valóban az Ő akarata, s ne a miénk. De azt is tudom, hogy Isten türelmes, szerető Atya és a legjobbat akarja nekünk!
Sokszor eszembe jut nekem is a Római levél 8 rész 28 vers:
"Akik Istent szeretik, MINDEN a javukra van."
Jucó
János! Csatlakozom az előttem szólóhoz! ISTEN HOZOTT itthon!!! Közben követtelek az úton:)))) Köszönöm Neked is! Bocs, de ma a káromkodásról szóló vallomásod jutott eszembe, mert forró helyzet volt, és én csak imádkoztam mosolyogva, pedig nem is olyan régen izé......:))
VálaszTörlésJucó,MIndenki!
Épp az előbb mondtam kétségbeesetten:"Legyen meg a TE akaratod!", amikor egy húszezrest kerestem égen-földön. Egész éjjel Istennel beszélgettem, blogot írtam, dolgoztam a számítógépen,egy perc alvás nélkül. Friss (!!!!)v,idám volt a délelőtt, egyik csoda a másik után következett.Lányom a tegnapi véglegesnek tűnő elhatározása után mégis elmegy olasz tanfolyamra,mégis vizsgázik! Találkoztam azzal, akiről tegnap azt hittem, csalódtam benne, a félreértést tisztáztunk, sírt, vígasztaltam a vígaszra szoruló lányommal együtt,stb. stb.:))) Közben hirtelen eltűnt a pénzem. Még gondoltam, hogy Isten figyelmeztetése, amiért szaladgálok, intézkedem, dolgozom egyszerre kicsit egzaltáltan, túlfűtötten...Már telefonért nyúltam, hogy hívjam az utolsó helyet, ahol jártam, amikor porszívózás közben megláttam délelőtt befizetett olasz tanfolyam papírja alatt az asztalon!!!!!!!! Na, ez a sorozat!!!:))
Fél méterrel a föld felett lebegő Annamari
Ja, új munka kilátásban! Végre átírtam az önéletrajzom, fotót is keresek, holnap elküldöm!!! AM
VálaszTörlésDe jó! De Jó! De jó az Oázis bejegyzéseket olvasni!
VálaszTörlésBibliafüggő lettem!
VálaszTörlésNapjainkban amikor oly gyakoriak a szenvedély betegségek talán ez az a függőség, amit nem fog a "betegségek" közé sorolni az orvos tudomány.:-)
Vagy ha igen akkor a jóindulatú (és hosszú lefolyású) betegségek közé fogják tenni.
Ó életemben már többször "neki futottam" hogy kiolvasom, de tíz - húsz oldalnál nem jutottam tovább. Most ajándékba kaptam egy csodálatos Bibliát, ami kiegészítéseket és magyarázatokat tartalmaz. Hát roppant nagy örömöt lelek az olvasásában, mert könnyen érthető. Már hetek óta nem nézek még annyi TV-t sem mint eddig (esti híradók) és alig várom, hogy behúzódhassak a szobámba és folytassam.
Most is csak bekukkantottam az Oázisba és mék.:-)
Ez az?
VálaszTörléshttp://www.lacikazi.hu/tartalom/magyar%C3%A1zatos-biblia
Ábel
Most itt a munkahelyemen nincs kéznél és nem tudom megmondani. Délben ebédidőben úgy is haza ballagok és megnézem.
VálaszTörlésNéhány nappal korábban én is azt éreztem, függő lettem. Fel nem foghatom, hogy mindig megkapom a választ a kérdéseimre, olyanokra is, amelyek évek, évtizedek óta kavarognak bennem. Az elmúlt napokban döntenem kellett fontos kérdésekben, ezt hetekig tartó keserves kínlódás előzte meg, tegnap délután már úgy éreztem, megszabadultam a súlyos terhektől, könnyebb lett a lelkem.
VálaszTörlésMa reggel ezt az üzenetet kaptam:
Hálát adok neked, hogy meghallgattál és megszabadítottál. (Zsolt. 118.21.)
Hát nem csodálatos, örömömben tovább olvastam a Zsoltárok könyvét és találtam sok, szívemnek tetsző gondolatot. Az alábbiakat veletek is megosztom:
Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében. (Zsolt. 145. 18.)
Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja. (Zsolt. 145.18.)
Hibaigazítás: Azok tetszenek az Úrnak...(Zsolt.147.14.)
VálaszTörlésAzt Hiszem Ábel, hogy arról a bibliáról van szó. Bár az enyém 2007-es kiadás. Az Oázisra beviszem majd.
VálaszTörlésEdit!
VálaszTörlésNagyon örülök Neked! És köszi, hogy megosztottad velünk az idézeteket!
Am
Nagyon jó igék! Köszi!!!
VálaszTörlésÁbel
Egy hétköznapi csoda, amit meg szeretnék osztani veletek az „első” számomra rendkívüli és cseppet sem hétköznapi csoda. Ahogyan vissza emlékszem kb innentől kezdtem komolyan venni a megtérésemet. Ez másfél évvel később történt azután, hogy elkezdtem templomba járni.
VálaszTörlésMár utaltam rá az Oázison, de inkább leírom, mert nem vagyok biztos benne, hogy el tudnám mondani.
Ugyan is még ma is „bepárásodik” ez az öreg szemüvegem ha csak rá gondolok. Bár azt is megfigyeltem, hogy amikor kitárom a szívemet Isten felé akár hálaadáskor akár őszinte kéréskor ez mindig megtörténik…
Nos talán tudjátok, hogy nagyon szeretem a növényeket és az állatokat. Az állatok között leginkább a lovakat. Ez a szeretet és vonzalom ez egy másik bizonyságtétel, amit majd szintén elmondok.
Akkor három lovam volt. Egy öreg kanca és két csikója. Az idősebbik csikó szintén kanca, a fiatalabbik pedig csődör. Ő volt a kedvencem. Gyönyörű volt a külleme, kivételesen jámbor, kedves természete miatt így lett a neve Kincsem. Egyik Vasárnap reggel amikor megkapták a reggeli zab adagjukat meglepődve láttam, hogy nem eszik, csak hátra lefelé nézeget. Akkor vettem észre, hogy leizzadt a hasa bal oldalon.
Egyből tudtam, hogy baj van! KÓLIKA!!!
Ez a lovaknál a bélcsavarodást jelenti. Sajnos gyakran végzetes az állat számára. Felhívtam az állatorvost, aki azt mondta, hogy folyamatosan „jártatni”, mozgatni kell, s ha nem javul hívjam újból és jön megpróbál görcsoldóval valamit tenni.
Az eső szemerkélt és én futószáron körbe körbe hajtottam a csikót. De nem hogy javult ha nem rosszabbodott az állapota. Látszott, hogy egyre nagyobb fájdalmai voltak. Kihívtam a dokit, aki adott neki nyugtatót és göcsoldót. Ez egy órára megoldotta a problémát, de ahogyan a hatása elmúlt ismét kezdődött elölről az egész. Kezdtem komolyan kétségbe esni… ekkor már délután volt. Akkor hívtam egy másik dokit, aki hasonlókat ajánlott aztán egy harmadikat…
Végül az elsőt hívtam vissza. Kijött és azt mondta, hogy még egyszer megismétli a de. próbálkozását, de felkészített, hogy semmi jóra ne számítsak. No ekkor kezdett tudatosulni bennem hogy elveszítem a szeretett kedvencemet. Úgy éreztem, hogy feneketlen érzelmi mélységek felé zuhanok. Amit tetézett,( hogy hallomásból tudtam) az állat mérhetetlen kínok között fog kimúlni.
bocsi, de egyszerre nem fogadott el ennyi karakter így itt a folytatás...:
VálaszTörlésKözben telefonálgattam, a kényszer vágó hídra, hogy reggel jöjjenek a tetemért. Nem tudom eléggé szavakkal vissza adni mit éreztem. Most is csak annyira emlékszem vissza, hogy mérhetetlenül össze voltam törve és szinte magamon kívül vittem ki a karámba a szalmát ami az utolsó fekhelyéül szolgált. A doki bent az istállóban beadta az injekciókat, amitől Kincsem lefeküdt, majd elment. Ott álltam a jászol mellet kimerülten, végtelenül összetört szívvel és zokogásban törtem ki, ami egy kétségbe esett hangos imába csapott át.
- Könyörgök ne vedd el tőlem Uram. Tudod, hogy mennyire kedves Ő nekem. Ha rám haragszol engem büntess ne ezt az oktalan jószágot…-
Többet nem tudtam kinyögni ha nem csak zokogtam tovább. Mikor végre abba tudtam hagyni, akkor Kincsem kicsit megemelte a fejét… rám nézett és egy nagyot sóhajtott. Na most van vége – gondoltam – Ő is feladta. Össze szedtem magam és bementem a házba. Kimerülve, éhesen, átázva és össze törve. Arra gondoltam, hogy eszek pár falatot. Addigra biztosan kimegy a bódító hatása, feláll a ló és kivezetem a karámba, ahova már megágyaztam neki a végső tusára.
Kb fél óra után erőt vettem magamon és reszkető lábakkal kimentem az istállóba. Félúton megálltam, hogy hallom e a kíntól való kapálódzást, rugdosást… de semmi. Amikor benéztem az ajtón láttam, hogy békésen eszi a reggel odaadott lucernát… szeme sarkából rám nézett és folytatta…
Mikor beléptem még meg is lökött a fejével, mint ha azt mondta volna – na mi van… ezért voltál úgy oda? –
Nem tudom hányszor öleltem meg és hányszor mondogattam köszönöm Istenem!!!
Még azon az éjjelen és a következő reggelen is hitetlenkedve néztem ezt a csodát. Isten meghallgatta könyörgésemet, amikor a feneketlen mélységbe voltam és felemelt.
Áldott legyen a neve!!!
Akkor azonnal még nem, csak pár nap múlva fogtam fel, hogy most volt életem első „közvetlen találkozása” Istennel, aminek már tudatában voltam. Addig is ott volt, de én nem vettem észre. S amikor bajban voltam nem hívtam.
A fene nagy egóm és tudatlanságom nem engedte! Végtelenül szégyellem mind ezt!
Utolsó oldal!...:-)
VálaszTörlésHát azt hiszem ettől a ponttól számíthatom a megtérésemet. De ugyan akkor ott van bennem, hogy ez csak a kezdet… még sokat kell erősödni a hitemben, formálódnom és levetkőzni a több évtizedes előítéleteket.
Áldott estét néktek! János
Köszönjük János ezt a bizonyságtételt! Isten olyan csodálatosan munkálkodik a te életedbe is és mindenkiébe körülöttünk, olyan jó ezt látni. Olyan jó az is, hogy le lehet írni, meg lehet osztani! Egy budapesti gyülekezetbe összeszedték egy jó pár ember megtérésének történetét és kiadták egy kis füzet formájában Fordulópontok címmel és minden gyülekezetbe látogató kap egyet, hogy erre számíthat :D
VálaszTörlésKomolyan mondom, hogy itt is megpróbálhatnánk valami ilyesmit.
Csatlakozom hozzád: Áldott legyen az Úr neve.
http://www.youtube.com/watch?v=8UGCrogqO6w&playnext=1&list=PL15845B5D52AE5A09
Ma reggel ezt az igét írtam fel magamnak a bibliából:
VálaszTörlésAzért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. (Márk 11,24)
A mai kis csoda
VálaszTörlésÉdesanyám most töltötte a 73-at. Már vagy másfél éve mondogatom neki, hogy veszek a régi kazettás magnós rádiója helyett másikat. Abba mindig beragad a kazi, meg recseg ropog nyekereg.
Most meg sem kérdeztem ha nem a szüli napjára (most vasárnap) vittem és kész.
Kicsit aggódtam, hogy boldogul e majd a távirányítóval. Ki tudja e választani a rádió, a CD és a pendrive funkciót. Vasárnap du. tartottam is neki egy kétórás gyorstalpalót. Úgy 90%-ig megértette.
Most felszaladtam hozzá, hogy megköszöntsem nőnapra (köszöntök itt is minden hölgyet) és megnézzem hogy boldogul a „zenecenterrel”. A múlthéten minden este a youtubon vadásztam neki a zenéket. Tudom, hogy a régi magyar slágerekért oda van. Így aztán vagy 50-et felvettem neki. De csináltam még zsoltárokból, magyar nótákból, mulatós zenéből és régi olasz slágerekből is egy egy csokrot. S úgy mellékesen becsempésztem egy 10-es Pintér Béla válogatást.
Hogy felmentem örömmel újságolta, hogy le tudja játszani a „kütyüről” (így híva a pendrivét) mind a kilencven számot, csak azt sajnálja, hogy még nem tudja vissza „tekerni” amit többször meg akar hallgatni. Mikor mutattam neki akkor mondta hogy ahhoz a rézhez vigyem ahol a gyerekek énekelnek. Hát kiderült, hogy a pintérre gondolt…
Miközben hallgattuk a sok Pintér dalt újságolta, hogy ezeket szereti a legjobban… tegnap éjjel mikor nem tudott aludni ezt kapcsolta be véletlenül és annyira tetszett neki.
Hááát mit mondjak… kicsit kiakadtam… össze gyűjtöttem neki 80 kedvencét, mellé csempésztem 10 újat Pintértől és kiderül, hogy azt hallgatja legszívesebben!
Megint bebizonyosodott, hogy ajándékozni nagyobb örömöt okoz, mint kapni.
Meg az is, hogy Isten ezer és ezer módon tudja a szíveket megközelíteni, átölelni.
Köszönöm Uram ezt a kis csodát!
De jó!
VálaszTörlésKöszönöm mindkét történetedet János, annyira jó, hogy leírtad! :-)Olyan jó látni, hallani ezeket a bizonyságtételeket, történeteket!Isten mindig munkálkodik, hol kis dolgokban, hol nagy dolgokban. Sokszor tudatosul bennem, hogy csak rajtam múlik, észreveszem-e a "hétköznapi csodákat"! Pár napja éppen ezért tudatosan elkezdetem összegyűjteni és leírni a hálaadásaimat, a hétköznapi csodákat.
VálaszTörlésIsten jó, megtartó!
Jucó
Áldott reggelt Mindenkinek!
VálaszTörlésTegnap találtam egy idézetet:
" Az élet akkor szépül meg igazán, ha kihajítjuk az egoizmusunkat." (Hans Albert)
János, a négy nappal ezelőtti bejegyzésednek pontosan ez volt az összegzése!
Szép estét mindenkinek!
VálaszTörlésA hosszú hétvégéből amennyit csak lehetett kinn a kertben töltöttem. Van sok dolog, de még több az öröm. Mint minden tavasszal most sem tudok betelni a növények "feltámadásával" Van amelyik még mindig "szunyókál", de többségében láthatóan ott duzzad feltámadni vágyás.
No és kis "kosztosok" pacsirták, rigók, fülemülék,... meg még amiket fel sem ismertem. Ott koncerteztek körülöttem, megköszönve a téli eleséget.
János
De szép!
VálaszTörlésHajnalonta ha felébredek kinyitom résnyire az ablakot. Friss tavaszi levegő és "őrületes" madárcsicsergés hallatszik!!!...:-)
VálaszTörlésDélutánonként dolgozgatom a kertben. Akkor is nagy a "zsivaj" Tegnap Te jutottál az eszembe Annamari!
Pont olyan hálaadással "csicseregsz" itt a blogokon, mint a pacsirták és rigók a délutáni napsütésben...:-)
Talán nem haraxik meg Erzsike néni, ha elmondom az Ő hétköznapi csodáját ami n pár napja történt vele.
VálaszTörlésAz újságban egy hirdetésre lett figyelmes, hogy hűtőszekrény akcióznak valamelyik áruházban. Össze szedte kis pénzét, betette a táskájába és elindult hogy vegyen egy hűtőt. A buszmegállóban összefutott egy réges régen látott ismerőssel. Rövid beszélgetés után elújságolta Erzsike néni, hogy nehezen össze gyűjtött pénzecskéjéből megy hűtőt venni. A régen látott ismerős erre mondta, hogy ne menjen sehova, mert nekik fölöslegessé vált egy jó hűtőszekrény és szívesen oda adja...
Hát ennyit Isten figyelmes szeretetéről...:-)
De jó, hogy leírtad ezt János! Nekem is elmesélte ezt vasárnap este, hogy nem mert már vele kiállni, pedig úgy megosztotta volna...de akkor itt is hallhatjuk!
VálaszTörlésDicsőség az Úrnak érte!
Ábel
Jaj, de jó, hogy visszajöttem ide is!!!! Annyira el voltam foglalva a többi bejegyzéssel!! ott csicseregtem, oda írtam a hálaadásaimat,a "jelentéseimet" a csodákról:)) János,MIndenki! nagyon,nagyon szeretem az Oázist,a tavaszt, a madarakat, az egész világot!!! És persze Istent!!Már megint "doppingol",nem tudok aludni, ugyanolyan lelkesedéssel forgatom a Bibliát, olvaslak titeket, mint azon a február 15-i éjjelen!! Még jövök! Ti addig-remélem-békésen fordultok a másik oldalatokra!:)
VálaszTörlésNa,már itt is vagyok, hogy csatlakozzam Jánoshoz! Most jövök az udvarról, ragyognak a csillagok,friss tavaszi illat mindenhol! ( A tegnap este vásárolt almámat keresve lementem az autóhoz, de sehol, visszaérve megtaláltam az ágyam elé letett hátizsákom zsebében!!) Mire volt jó ez a kis kitérő?:) Hogy itt beszámolhassak a csodáról, a ragyogó, csillagos égboltról, a békésen alvó madárkákról, a tavaszi illatról!És a legnagyobb csoda, hogy lefekvéskor a világ teremtésénél aludtam el..."Legyenek világító testek az égbolton,hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek,a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre.És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet:a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogí uralkodjék éjszaka;meg a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre,....(1Móz 14-18)
VálaszTörlés...További áldott,békés álmokat!Köszönöm Istenem,hogy velem vagy mindig! És Oázisos testvéreimmel, szeretteimmel, és az egész nagyvilággal!Ámen
Re János márc.7.:János, most olvastam a lovas beszámolód, döbbent figyelemmel...és óriási megkönnyebbüléssel a végén!Most egy hosszú másolás következik egy Nagy László verseskötetből, mert nem tudok várni, hogy majd találkozzunk és odaadjam!
VálaszTörlésEreklye
Nyitott szemem az éjben. De én nem vagyok vadnyúl, aki őrszeme önmagának. A nyúl fia szüntelenül ott él, ahol született. Orrcimpáját virág csiklandja, hamarosan puskapor fintorítja. Bukfencre is ott lövik fészke közelében. Én elmegyek héthatáron túlra. De ha majd a holdban könyöklök, akkor is ereklyémre nézek.Nyitott szemem a holdban. Már vér a szemem, dér a sisakom, de csak nézem ereklyémet:ezt a ménzabolát. S mire a jégvirágok a pára kríziséből felnőnek előttem s hivalkodik reggelre a tél: ereklyémet leemelem az ablak bitójáról s megmelegítem számban. Megrázom fejemet,két orcámnál nagy a csilingelés. De az Aranykoszorú,a kitüntetések hallgatnak örök sötétségben. Hallgassanak. Nincs más ereklyém.
Hozhattam volna egy csipetet a leleglői mohából. Ahol kiskoromban álmomból ijedtem rá a vérpados alkonyatra. Sírván barmaim rémületére, jutott eszembe először, hogy nekem is meg kell halnom. És megtarthattam volna egy véres ballonkabátot. Harmincegy golyó ütötte át, de csk bőrét csípték a fiúnak, bizonyítva:létezik csoda. Figyelmeztetve:nem véletlenül maradsz élve, még sokat akar tőled a sors. És nem hoztam szálat se a balkáni nő hajából.
Nézem ereklyémet az ablak bitóján. Nyitott szemem a télben. Akkor is így néztem s láttam:férfiak jönnek rudakkal, kötelekkel. Örök-ostoba inkvizíció. Rátörnek az eretnekre,a fekete ménre, a betöretlenre. Közben hány cigarettát sodrok s füstölök égre, tudja az ég.Ahol a füst jár kéken, a lófogak ott vicsorítanak,nem veszik be a zabolát.Anyánk sikongat.Kötelek szakadnak, ostobák esnek hanyatt.De akár a keljföljancsik,inogva újra merőlegesek,s lóhúgytól, habtól csatakosan vonulnak tanácskozásra.Ezek eltörik derekadat, gyönyörűm. Ezek fejbe lőnek.Ezek hurkának töltik véredet, szívem.Add ide tenyerembe megsebzett szádat. Add a szemedet szememhöz. Ezt a vasat pedig a széna selymével becsavarom s te játszva beveszed. Enyém vagy már nem az övék.Én a tiéd. Megszülettünk, hogy hozzáadjunk valami jót a világhoz. Megnyílt a világ harsonásan, ló és lovasa szűz repülésben arányozza a tornyokat, magaslatokat. Hótól, tajtéktól vagyunk fehérek. Anyánk pedig beleőszül, hogy elvesztünk, elmentünk örökre. Riadalmas ablaka elé álljunk, gyengédség lovassszobra a hóesésben.
Ingereink a tavaszt hívják, jönnie kell. Már nyílik a százszorszép- Nyitott szemem a tavaszban. Ménemet fényesítem vőlegényévé kancácskáknak, özvegy kabláknak. Mert háború után az ember még a pacsirtát is ekébe fogná. Mert láttam én, miképpen vonul a törzsmének arkangyal-tábora hullámozva völgyön-hegyen nyugatra, a germánok vasfazekába-immár kiherélve, meggyalázva, ágyéktól bokáig vérharisnyásan. Csak a terebély gyümölcsfa, aki fölöttünk állt, ő mondhatná el, mit művelt époszi ménem a virágpor évadjában. Esztendő múlva a kiscsikók tábora táncolt lángján a tavaszi gyufavirágnak.
Hullván a naptár levele, nem födheti el ifjúságom. Lovam se halt meg igazán, csak átváltozott.Nézem ereklyémet addig, addig, amíg a jégtáblás Dunából ő veti föl fejét szalagosan, s fölemelkedik szárnyival. Csupa igazgyöngy a tollazata s már csapkodja ablakom. Hív egy tiszta vágtára, kerek repülésre megint. Már a kupolákon dobolunk s a romlás pokoli kobakjain. Aztán ennek is vége. Elcsitulunk. Nyitott szemem az éjben.
(Isten lovai 1967-1973)
Hogyan került hozzám ez a régi kötet?-Ez is csoda. Diákkoromban szerettem olvasgatni,aztán valahogy költözéskor vagy lakástűzben elkallódott. Sokszor eszembe jutottak verssorok,egy nagy, nagy kedvencem éppen az Ereklye egy sora:"Megszülettünk,hogy hozzáadjunk valami jót a világhoz."
VálaszTörlésSokáig nem lehetett kapni ezt a kötetet,pedig többször kerestem. Aztán mit ad Isten, 2009 decemberében Péterrel bemegyünk a Batthyány utcai antikváriumba,és a szemem megakad a könyvön! Pétertől megkaptam---azért,hogy most legyen honnan másolni a blogba:)
Köszönjük Annamari, hogy te még éjjel is imádkozol értünk!:)
VálaszTörlésÁbel
:):):):)
VálaszTörlésEgy nagy „kihívás” számomra, hogy a családom tagjait (apraját és nagyját) a keskeny, de igaz útra segítsem. Eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel megy ez a „munka”.
VálaszTörlésMost vasárnap a kis unokám elkísért az Isten tiszteletre. Bár előtte győzködött, hogy Ő bátor és majd egyedül megy a vasárnapi iskolába, de amikor az átvonulásra került a sor elfogyott a mersz…
Így aztán vele mentem én is. Kicsit bosszankodtam, mert jobb szerettem volna az ige hirdetést hallgatni. De Istennek más terve volt velünk. Ott az elején kicsit kuka volt, de később megnyílott a szája. S két olyan választ adott a kérdésekre, hogy az én szemem is felakadt, hiszen most volt ott másodjára.
Emlékezett az egy évvel korábbról Jézusra, hogy ő Isten (még nem tudta ugyan megkülönböztetni, hogy „csak” a fia) és, hogy kereszthalállal halt meg.
Nagyon büszke voltam magamban.
Azért is írtam ide, ebbe a rovatba, mert nekem ez is egy kis hétköznapi csoda amint Isten munkálkodik bennünk és segítő kezet nyújt. Nekem és Kristófnak.
Csodálatos, János, csak így tovább nagypapi!
VálaszTörlésÁbel
Megjött az első fecske!
VálaszTörlésAz istállóban épp dolgoztam amikor beröppent az első fecske. Nagyon megörültem csivitelő köszöntésének. És most végig gondoltam, hogy ez a kis csöppség mekkora utat tett meg oda vissza az ősz óta… Csodálatos, hogy az Úr mennyi erőt „bölcsességet” és értelmet adott ezeknek a piciny madaraknak…
Aztán eszembe jutott, hogy miért is a kedvenc időtöltésem a kertészkedés… Isten most válaszolta meg ezt nekem. Ez után a kis „napi öröm” után amit a fecske megjelenése okozott.
A FELTÁMADÁS… bizony bizony! Minden tavasszal hatalmas örömöt okoz nekem (szerintem mindannyiónknak) látni amikor újra éled a természet… feltámad
S hogy ez Épp egybe esik Jézus feltámadásával, talán nem is véletlen!
Áldott hetet néktek és áldott készülődést az ünnepre.
Üdv:János
Szombaton du-ra terveztünk egy kis baráti össze jövetelt,hogy megünnepeljük feleségem 50-ik szülinapját.
VálaszTörlésA héten elég vacak idő volt... szombat de. is.
Így egy kis segítségért (imával) az Úrhoz fordultam, hogy csak egy pici jó időt adjon du.-ra hogy barátainkkal kellemesen tölthessük el azt.
Az Úr meg is hallgatott!
Egész estig nem esett az eső és néha néha még a nap meleg sugarát is élvezhettük.
Köszönön Uram!!!
:) De jó!
VálaszTörlésÁbel