„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” Jakab 4,8
Azt mondja az Ige, hogy ha mi közelítünk Istenhez, akkor Ő is közelíteni fog hozzánk. Isten vár ránk. Nekünk is meg kell tenni a lépéseket, hogy Istennel jobb, közelebbi kapcsolatba kerüljünk. Ő sosem fog erőszakosan, tolakodóan az életünkbe jönni. Ő vár. Türelmes. Ha mi közelítünk hozzá, akkor Ő is közeledni fog. A lépést nekünk kell megtenni!
De hogyan?
- Igeolvasással: Olvasnunk kell a Bibliát minden nap! Az Ige olyan, mint a kenyér. A lelki táplálékra ugyanúgy szükségünk van, mint a testire. A reggeli vagy esti áhítat olvasása nagyon jó. De nem feltétlenül kielégítő. Ha csak áhítatokat olvasunk, akkor olyan mintha minden nap csak gyorskaját ennénk. Szüksége van a szervezetünknek a rendes ételre is! Szükségünk van a napi Bibliaolvasásra, az azon való elmélkedésre! Nem elég átfutni az olvasó kalauzok által kijelölt igerészt, hanem tanulmányozni kell azt (miről szól a történet, kik a szereplők, milyenek körülmények, mit jelent az életemre nézve az a rész, stb.). Ha az embernek van ideje, akkor érdemes Biblia-magyarázatokat is megnézni.
- Imával: Mindenkor minden helyzetben, akkor is ha úgy érzed, hogy nem megy! Az ima nem más, mint beszélgetés Istennel, vele való bizalmi kapcsolat. (bővebben: http://oaziskozosseg.blogspot.com/2011/06/ima-az-istennel-valo-szuntelen.html) Beszélgethetsz Vele otthon a szobában, a templomban, a villamoson, a buszon; lehetsz egyedül vagy másokkal. „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jakab 5,13-16
- Közösségbe járással: Az ember életében meghatározó az, hogy milyen közösségbe jár, milyen csoporthoz tartozik. A hívők, keresők életében ilyen fontos közösség a gyülekezet. A gyülekezet nem más, mint az a „család”, ahol szeretettel várnak mindenkit. A gyülekezet sokkal több, mint egy vasárnap délelőtti/ifi/ének csoport/idősek klubja program. Gyülekezetbe járni nagyon jó! A gyülekezet egy közösség, ahol mint egy jó családban, otthon érzed magad, miközben Istenről hallasz, tanulsz és megtapasztalod az Ő jóságát és közelségét. A Bibliát is jobban megismerjük és így könnyebb a mindennapokban helytállni. A gyülekezetben bátorítást, vigasztalást kapunk, egymás mellett állunk jóban, rosszban. Közösségbe, azaz gyülekezetbe járni kell! Felmerülhet a kérdés, hogy elegendő-e a rétegalkalmakra (ifi, délutáni alkalom, énekkar, dicsőítő csoport, idősek délelőttje, stb.) eljárni. Nem, nem elegendő. Miért kell elmenni a vasárnap délelőtti istentiszteletre, ha már valamelyik csoportba járunk a gyülin belül? Fontos, hogy megismerjük azokat az embereket, akik szintén a gyülekezet tagjai, Isten félik, keresik. Egységben az erő – hallottam valahol. És tényleg. Legyünk egységben Istennel és a többi hívővel! Pál a következőket írja a gyülekezettel kapcsolatban: „… ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok… Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Korinthus 12:25-27) Watchman Nee azt mondja: „Egyedül nem tudom hatékonyan szolgálni az Urat, és ő nem fog megkímélni semmilyen fájdalomtól, amin keresztül ezt megtaníthatja nekem. Ő véget fog vetni dolgoknak, megengedi, hogy ajtók bezáruljanak, és hagyja, hogy addig menjek fejjel a falnak, amíg rá nem jövök, hogy szükségem van a test segítségére éppúgy, mint az Úr segítségére.” „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Máté 6, 33
- Szolgálattal: "Szolgáljatok az Úrnak örömmel" Zsoltár 100,2 A Bibliában nem is egy helyen találunk erre biztatást! Keressük azt, hogy Isten hol akar bennünket látni, hol tudunk róla beszélni, rámutatni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése